Koncert elé
Szeretek koncertezni. Szeretek, mert az egyik legspontánabb dolog a világon – még megszerkesztett, megírt műveknél is. Nincs hibátlan koncert, az egyik legizgalmasabb feladat a hibák helyes elfedése – a pillanatra reagálva. A váratlan változások az egyes dalokban, melyek attól keletkeznek, hogy nem a megszokott próbatermi környezetben hangzanak el. Egyébként utólag meglepően sok elem kerül át egy koncert után a szám úgymond hivatalos verziójába. Igazából a hiba nem is a legjobb szó ezekre a pillanatokra. Talán inkább életrekelés ez, az önálló dinamika megmutatkozása.
Valójában van egy még izgalmasabb dolog: egy első koncert. Amikor először áll az ember nyilvánosság elé. Bár már lassan háronegyed éve zenélek együtt a Diszkrét bájjal, tudom, hogy nem ismerhetem a többiek minden moccanását. Próbateremben máshogy rezdül az ember, mint éles helyzetben. Tűkön ülök, nagyon várom. Ráadásul a zene ünnepén fog ez az egész megtörténni – évek óta vágyam ez is.
És akkor ha sikerült érdeklődést keltenem, a részletek erre: facebook.
Hajrá-hajrá! Sajnos még nem biztos, hogy eltudok menni, de igyekszem.
Jön még valaki a Műhelyből? Silexéket ismerve remek lesz. :)
én mennék…
megbeszélünk valami konkrétat, vagy majd ott találkozzunk?
Még nem tudom….. a munkahelyem nagyon leköti az időmet…… ha tudok menni szólok, és majd megtaláljuk egymást.