Versszínház
Nem tudom ti hogy vagytok a versekkel,de én nagyon szeretem őket. Jó őket olvasni,megérteni a legjobb,főleg ha sikerül általuk jobban megismerni a költőt. Vannak számomra olyanok,akiket nem tudtam megszeretni az évek során,ilyen Petőfi. Nem a versei miatt,hanem egy bizonyos magam által kialakított kép miatt. Ezt az ellenszenvet egy színművész tudta bennem megváltoztatni,még pedig azért mert … Tovább
személyes névmások ostora
Beleszokom lassan egy másik világba, amiben már nem vagy benne. De, ha dühös vagyok néha még mindig eszembe jutsz. Mondd, lenne esély arra, hogy csak úgy fogod magad és hagysz, had legyek magam? Hiába, dühöngök, mint gyermek toporzékol. Ordítanék, mert nem adtad meg, azt ami jár. Hogy megtagadtad, amit kértem pedig tudom nem nagy ár, … Tovább
A szükség dogmát bont
Több száz év eltelt már azóta, mióta az avantgárd és az előfutárjai megbolygatták a művészetet az új izmusaikkal. Mégis sokan állnak értetlenül egy egy rímtelen vers vagy minimalista festmény előtt és kelletlenül vesznek kezükbe egy posztmodern regényt. Mintha a művészeti dogma mélyen a vérünkbe ivódva diktláná, hogy mi a helyes mi nem, mi a művészi … Tovább
Tisztogatás az érettségin
Ma reggel botlottam bele ebbe a cikkbe és eléggé felkavart. A lényege, hogy politikai (jobbos) erkölcsi nézetek szerint ki akarják szorítani az oda nem illő elemeket a tantárgyakból. Az alap elképzelés, hogy minden tantárgyat cenzúra alá vessenek, ami nem kíméli többek közt az irodalmat, matematikát, történelmet, de még a testnevelést se. Kiszorításra, törlésre kerülnének azok … Tovább
Poe – A műalkotás filozófiája
Mivel mostanában sokat beszéltünk Edgar Allan Poe-ról, továbbá mivel a MÚV tagok szeretnek bekukucskálni más művészek műhelyébe, gondoltam megmutatom nektek ezt az esszét. Amolyan írástechnikai elemzés, melyben Poe elmondja, hogyan írta meg a “a Holló” c. művét. Akinek van ideje rá, és érdekli az ilyesmi, olvassa el mindenképp! A műalkotás filozófiája Charles Dickensnek egy jegyzete … Tovább
A messzi fény
Egy messzi fény ma is felém csak árnyékot vet, minthogy én, e múltban tengő, bús, merengő, hús és csonttalan vérző- érző, csonka lélek nem ma élek. Nem ma, nem itt, a pillanatban, hova lábam vitt, nem én akartam, én csak halkan elkapartam lelkem földjében földi lelkem, s elmerengtem, és a lelkem messze szállt, de nyugtot … Tovább
Nem várok senkire
Nem várok senkire Minden éjjel hazafelé Üres vonaton utazom én. Üvegcserép lifeg a lámpa helyén, Kevés a levegő, és kevés a fény. De hát minek is akarnék lámpát? Amit így látok, bőven elég. Feltépett ülések, letört karfák, Koszos padlón szétszórt szemét. Langyosan maró, keserű szaggal A vonaton belül is jár már a szél S az … Tovább
