A fekete ország (18+)
Ági mutatott nekem minap egy videót, ami erősen elgondolkodtatott. Azóta beszélgettünk róla egy picit, mert igazából nem annyira az én műfajom, de ez most nagyon megtetszett. Előre szólok, hogy sokaknak megbotránkoztató lehet. Talán épp ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet. Egyszerű. 7 részes, hamar megnézhető, bár kicsit nehezen értelmezhető. Leírás szerint az egész koncepciója, … Tovább
személyes névmások ostora
Beleszokom lassan egy másik világba, amiben már nem vagy benne. De, ha dühös vagyok néha még mindig eszembe jutsz. Mondd, lenne esély arra, hogy csak úgy fogod magad és hagysz, had legyek magam? Hiába, dühöngök, mint gyermek toporzékol. Ordítanék, mert nem adtad meg, azt ami jár. Hogy megtagadtad, amit kértem pedig tudom nem nagy ár, … Tovább
olyan, mint Horvátország.
Nem hívom magamat fényképésznek, bár tudom, manapság elég felkapott, főleg, mivel egyre jobbak a gépek így könnyű minél szebb képeket készíteni. Fowles: A lepkegyűjtő c. művében olvastam pont a minap, hogy a képek, mind halottak. A festmények a rajzok élők, de amit lefényképeznek, az meghal a képen. Persze ezzel lehet vitatkozni, de talán van benne … Tovább
A szükség dogmát bont
Több száz év eltelt már azóta, mióta az avantgárd és az előfutárjai megbolygatták a művészetet az új izmusaikkal. Mégis sokan állnak értetlenül egy egy rímtelen vers vagy minimalista festmény előtt és kelletlenül vesznek kezükbe egy posztmodern regényt. Mintha a művészeti dogma mélyen a vérünkbe ivódva diktláná, hogy mi a helyes mi nem, mi a művészi … Tovább
az utolsó szerelmes vers.
Je te permets de revenir, Je te promets de revenir. állandó huzavona – szív és elme játéka, mert te belülről tönkreteszel, – mert én belülről tönkreteszlek. olyat írtam, olvasom: „közeledni kezdtem” mármint az élet szívéhez – hogy megértsd – és, hogy nem az volt a fontos, hogy „Te velem”, hanem inkább az, hogy „én veled” … Tovább
A függőségről. (Hubert Selby: Requiem egy álomért)
Nem szoktam kritikát írni csak megfelelően objektív távolságból közelítve, az enyhén szubjektív felé. Ma eltérek ettől a szokásomtól, mint ahogy mostanában annyiszor annyi másban is megteszem. Ma reggel fejeztem be Hubert Selby könyvét, majdnem 10 óra alvás után és mégis félálomban. Fogalmam sincs, hogy a bennem levő érzések fokozták ennyire a könyv minden mondatát vagy éppen fordítva, … Tovább
