Egyszerű. 7 részes, hamar megnézhető, bár kicsit nehezen értelmezhető. Leírás szerint az egész koncepciója, lényege, idézem, ahogy nekem Ági idézte:
“A FEKETEország a Krétakör közös műve: komor, groteszk, szatirikus vízió a világról, amelyben élünk. Az előadás alapjául a rendező telefonjára érkezett SMS-ek szolgáltak, melyek 160 karakterben fogalmazzák meg a napi eseményeket. Ezek a hírek inspirálták a színészek által improvizált jeleneteket, zeneszámokat, melyekből nem hagyományos értelemben vett dráma, hanem egyfajta abszurd ünnepség, beavatási szertartás bontakozik ki.
Az előadást Budapesten felfokozott érdeklődés kísérte: a Millenáris Teátrumban 24 alkalommal zsúfolt házak előtt került bemutatásra, és beválogatták a 2005-ös Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába is, ahol a legjobb társulat különdíját kapta. Mióta a hollandiai Magyar Kulturális Évad keretében nagy sikerrel debütált, tucatnyi országban számos rangos fesztivál közönsége találkozhatott e rendhagyó ország-képpel.

Közel háromórányi extra anyag mutatja be az előadás létrejöttének körülményeit és a kort, amelyben született. Két werkfilm őrzi az előkészítő munka fázisait (Bódvarákóról és Monostorapátiból); egy kamera a színfalak mögött rögzítette az eseményeket, ebből született backstage-film; a hírek hátterét pedig egy-egy oknyomozó riport bontja ki. Az alternatív színházfilm angol, német és francia felirattal is követhető.”

Nos tehát adott egy film, ami alatt máris egy ilyen kommentárba ütköztem:
“Ennél rosszabb, elvontabb, undorítóbb filmet még életemben nem láttam. Ennek a filmnek, ha egyáltalán lehet annak nevezni, semmi köze az élethez. Ez egy nagy rakás …. Ezek után még csodálkoznak, hogy a művészmoziknak nem fizetik ki az állami támogatást? Ezek után még csodálkoznak, hogy senki nem néz magyar filmet mozikban? Ezt minek megnézni…. Csak romboló hatással van az emberekre….”

Persze, egyetértek. Természetesen nem támogatom a  céltalan vulgarizmust és szexualitást, ugyanúgy ahogy sosem támogattam a céltalan sportolást se, a semmiért való futást vagy lábemelgetést vagy guggolást… meg úgy egyáltalán azokat a dolgokat, amiknek nem látom a hasznát akár magamon, akár globálisan, persze nehéz eldönteni, hogy mikor melyik a nehezebb.

Nos amikor megnéztem az első részt a hétből valahogy elszomorodtam. És nem a megvalósításon. Gyerekként rengeteg mesecsatornát néztem. Nővéremmel gyakran veszekedtünk is emiatt, mert ő pedig a zenecsatornákért volt oda és sosem értettem, hogy miért kell TV-n hallgatni egy zenét, ha helyette izgalmas meséket is nézhetünk. Meg egyébként is miért éri meg nézni, ha óránként ismétlődnek ugyanazok a klipek. Persze néhány érvelő megjegyzésem meglehetősen elévült, miután én is több ezerszer láttam egy-egy részt bizonyos mesékből, de ez sosem zavart annyira. Utána változtak a koncepciók. És persze tudom, hogy nem véletlenül. Azok a csatornák, ahol a megszólított közönség, már elmúlt 10-11 éves, vagy talán kicsit még fiatalabb előszeretettel építették a reklámjaikat is vulgáris vagyis hát számomra sokszor egyáltalán nem vicces poénokra. Ilyen volt például, amikor a cartoon networkon egy 10 perces reklámot végigbüfögtek a szereplők, aztán ugyanez megjelent a mesékben is egyre többször. Egy idő után már nem volt fontos, hogy honnan kiből és milyen nyíláson át jönnek a hangok, csak (gondolom én) vicces volt hallani, ahogy jönnek. És én mindig el tudtam képzelni, ahogy éretlen fiúk röhögnek könnyesen a tv előtt, már azon, ha valaki esetleg kiejti a száján azt a szót, hogy kuki vagy fing.

Aztán újra változott minden. Pont tegnap sétálgattam Pesten és végül beültünk egy kávéra az egyik barátnőmmel az albérletébe. Az odafele úton a villamoson hallottam, amikor egy fiatal (talán 12-13) év körüli lány viccelődik két vele egyidős fiúval, különböző szexuális vicceket mesélve, és valamiért nekem úgy tűnt, hogy tényleg értik miről van szó és nem gyerekként, felnőttként nevetnek rajta. Ugyanígy tavaly Szegeden a 2-es buszon futottam bele 3 (ugyancsak 13 év körüli) iskoláslányba, akik a lábukat simogatva énekelték mellettem a “Szeresd a testem bébi” című számot, miközben a másik oldalamon ülő bácsi nyál csorgatva nézte őket.

Későn vagy korán érés? Tele vannak a közösségi honlapok, amiken minősítik azokat a fiatalokat, akik már korán elkezdenek foglalkozni a rájuk még annyira nem tartozó témákkal, esetleg már 12 évesen sminkelik magukat, vasalják a hajukat és próbálnak minél inkább hasonlítani a környezetükben élő idősebbekre, esetleg kortársaikra vagy csak igyekeznek lemásolni a különböző bulvár lapokban látottakat – és ugyanígy a fiúk is. Elgondolkodtató, hogy az ilyen szintű “korán érés” vajon mennyire építő jellegű és mennyire takar valós belső változásokat és, hogy milyen hatással van ez a valódi, de egyre inkább késleltetett érettségre.

Persze nekem is voltak olyan fázisaim a gyerekkoromban, amikor nevettem ezeken a vicceken, de én úgy érzem főleg azért, mert nagyobbnak tűntem tőle, ettől függetlenül nem éreztem magamat annak. Pont Andrissal sétáltunk hazafelé egyik nap, amikor mesélt egy viccet, a lényege nagyjából annyi volt, hogy egy apa oktatja a fiát, hogy hogyan is kell egy lánnyal bánni. Azt tanácsolja neki, hogy miután végeztek pörgesse meg az ágyon és mondja neki azt, hogy I love you. A fiú ezt meg is tette, mire a lány csak annyit kérdezett: most akkor fizetsz vagy nem? Nem értettem, hogy miért mondta el, mivel annyira nem találtam viccesnek, de aztán elmesélte, hogy ezt a viccet még én meséltem neki 5.-es koromban az iskola udvarán. Fogalmam sincs, hogy hol találtam vagy hol hallottam és minek meséltem ilyeneket másoknak, de az biztos, hogy nem értettem a lényegét, mivel Andris elmondása szerint, amikor rákérdezett, hogy mit jelent az “I love you” kifejezés, rávágtam, hogy valószínűleg azt, hogy még egyszer.

Természetes, hogy ez érdekli a gyerekeket és beszélgetnek róla, engem is érdekelt, hiszen valamilyen szinten minden ilyen téma tabunak számít közöttük és éppen ezért könnyen segíthet, hogy az ember felnőttebbnek érezze magát attól, hogy ő ilyeneket is ismer és ki mer mondani. Illetve valamilyen szinten, ugyanilyen elven segít közösségeket alkotni, ahova, ha az ember tartozni akar, elengedhetetlen, hogy ne foglalkozzon ilyen témákkal már egészen fiatalon. Bár lássuk be annak, hogy egy 12 éves lány egy osztálytársának erotikus vicceket mesél nem sok értelme van…Viszont az utóbbi időben egyre többször találkozom vele újra, felnőtteknek írt mesékben, színdarabokban, filmekben is. Amiben talán több logikát lehet találni, de ezzel párhuzamosan pedig érzem azt is, hogy az emberek egyre kevésbé tudják értékelni és élvezni akár az irodalmi, akár a nyelvtani szójátékokat, ahogy nem tudnak egy általános helyzetkomikumba se beleilleszkedni úgy, hogy nevetni tudjanak rajta. Az pedig néha kifejezetten idegesítő tud lenni vagy legalábbis illúzióromboló, amikor egy színházi előadáson, az öngyilkosjelölt színész, dühében káromkodva összeroskad, mire a nézőtér több mint a fele kuncogni kezd.

És akkor itt van ez a film/színdarab, ami tele van mindennel, de már olyan túlsúlyban és ömlesztve, hogy – bár tudom, hogy így is vannak olyanok, akik infantilisen röhögve nézik végig -, azért mégis van egy groteszk jellege, ami képes undort kiváltani az emberekből. (Nem úgy mint a mai (rajz)film sorozatok, amik talán szintén paródiaként jelennek meg, de nehéz elvonatkoztatni tőlük, mivel részben a sokszor irreális szereplőikkel mégiscsak egy képzeletbeli, nem létező esetleg metaforikus világot ábrázolnak.)

Félreértés ne essék, humorra szükségünk van. Hiszen minden kultúrának szerves része. De azért figyelni kell arra, hogy a humor ne menjen a kultúra rovására. Hogy megpróbáljunk megőrizni egy picit emelkedettebb és kifinomultabb (talán egy kicsit nemzetibb és nem teljesen amerikai) humort saját magunkban is.

MÚV találkozó - Krimi est

A hétvégén megtartottuk a régóta ígérgetett krimi estet a B.E.K.-ben (Bútorszalon Egyetemi Klub), és szerintem ez a hűvös, félhomályos pincehelyiség igazán érdekes hangulatot biztosított a nyomozók és gyilkosok estjének.

BEK (Bútorszalon Egyetemi Klub)

A találkozó első részét egy nyitott előadás tette ki, melyet jómagam tartottam és a többiek egészítettek ki hozzászólásaikkal. Egy időrendi tematikát követve próbáltam a többieknek bemutatni a krimiirodalmat, külön kiemelve a leglényegesebb szerzőket és alkotásokat.

Krimi előadás (Vöő Gergő)

Az előadás ppt-je letölthető az alábbi linkről:
(Kattints a “Download file”-ra, majd a felugró ablakban ismét a “Download file”-ra)

Bár a dián szerepel némi szöveg, a legtöbb információ sajnos szóban hangzott el. De reményeim szerint azért így is le lehet szűrni a lényeget.

Pár mű online linkje, azok közül, amit ajánlottam:

Az Ezeregyéjszaka meséi: A meggyilkolt leány vagy a három alma története

http://mek.oszk.hu/03200/03210/html/01.htm#9

Edgar Allan Poe – A Morgue utcai kettős gyilkosság

http://mek.oszk.hu/00400/00463/00463.htm#d4201

Sir Arthur Conan Doyle – A sátán kutyája

http://mek.oszk.hu/01700/01718/01718.htm

Sir Arthur Conan Doyle – Sherlock Holmes kalandjai

http://mek.oszk.hu/01700/01769/01769.htm

Ezt követően elolvastunk pár mini-krimit, avagy krimi-barkochbát – volt aki haza is vitt egy nagyobb adagot belőle. :)

Minikrimi olvasás (Győrik Ágnes)

Íme pár közülük:

Az álom

Kovácséknál vendégek voltak, a házigazda azonban társalgás közben elaludt. Felesége, nehogy a vendégek észrevegyék, ujjaival óvatosan megérintette Kovács nyakát, hogy felébressze. Csakhogy, Kovács éppen azt álmodta, hogy a  vesztőhelyen a hóhér bárdja lecsapni készül rá. Amikor felesége hűvös ujjai hozzáértek, azt hitte, ez már a bárd, és ijedtében szörnyethalt.

Hihető, nemde? A rendőrség később a helyszínre siető emberei mégsem hitték el. Vajon miért nem?

————————————————————————————————-

MEGFEJTÉS:

Mert, ha Kovács álmában halt meg, nem volt módja elmondani az álmát, így senki sem tudhatja, mit álmodott.

Micsoda alkalom

Thiefnek a múzeum volt a specialitása, és általában kétlépcsos módszerrel dolgozott: elment egy kiállításra, alaposan körülnézett, hogy mit csenhet el, aztán hazatért, és gondosan kitervelte, hogyan hajtja végre a lopást.
Abban az esetben, amirol történetünk szól, különösen könnyodolga volt.
Kedden kinézett magának az iparmuvészeti kiállításon egy aranynak tetszo, drágakövekkel kirakott kis szelencét, a reneszánsz ötvösmuvészet egyik remekét, és szerdán visszament, hogy adott pillanatban eltulajdonítsa.
Úgy tunt, a szerencse is kedvez neki. A dobozka mint a kor egyik jellemzodarabja, egy nyitott tárlón feküdt, szinte csábítva a lopásra. Igaz, a múzeumi or ott ült közvetlen mellette, de a nagy csendben valahogy elszundikált, és a teremben rajta kívül nem volt egy lélek sem. Ilyen alkalom a legjobb tolvaj életében is csak egyszer kínálkozik.
Thief óvatosan megnézte, nincs-e rögzítve a doboz, aztán vigyorogva zsebre vágta. Lapos szelence volt, ki sem dudorodott a zsebébol.
- Csak a fedele ne kattanjon! – gondolta, azzal benyúlt a zsebébe, s az elore elkészített zsebkendo csücskét ügyesen a fedél alá csúsztatta.
A következopillanatban az or kinyitotta a szemét, és automatikus mozdulattal megnyomta a riasztócsengot.
Thief úgy megdöbbent, hogy szinte földbe gyökerezett a lába. Mire magához tért, már rajta volt a bilincs.
Egy kérdés marad nyitva: mi ébresztette fel az őrt?

 ————————————————————————————————-

MEGFEJTÉS:

Mivel a múzeumi őr abban a pillanatban nyitotta fel a szemét, amikor a tolvaj a zsebkendője csücskét a doboz fedele alá csúsztatta, csak arra lehet következtetni, hogy a kis szelencében zenélő szerkezet volt, és minthogy az ilyen szerkezet dobozok többnyire a fedél mozgatására kezdenek
muzsikálni, a felcsendülő melódia hangja keltette fel a szelence álomba merült őrizőjét.

Az utca

Scripttura fővárosban, Corner felügyelőt tartották a legtehetségesebb rendőrnyomozónak. Számos előnyös tulajdonsága mellett, azonban akadt a derék felügyelőnek két hibája is:

abszolút rövidlátó volt és   szerfelett szórakozott

Történt egyszer , hogy egy rablóbanda után nyomozott és egy megbizható besúgójától  neszét vette, hol csípheti el a bandavezért. Két teljesen egyformán épült utca volt a városban, a Pont utca és a Pontosvesszőutca. Nos az előbbi, azaz a Pont utca hármas számú házának egyik üres garázsában volt a tolvajvezér főhadiszállása. Corner meghallván a címet nyomban útnak eredt. Méghozzá gyalogosan. Hosszú volt a séta, így mire a két utca környékére ért már sötétedett, s minthogy szokott szórakozásában az okuláréját otthon felejtette, csak homályos foltokat látott az  utcatáblákon, betűket nem . Némi töprengés után mégis rájött, melyik a két egyforma utca közül amelyikbe mennie kell. Mi igazíthatta útjába?

————————————————————————————————-

MEGFEJTÉS:

Mint tudjuk, a felügyelő, betüket nem, csak homályos foltokat látott az utcatáblákon. Mivel a Pont nem sokkal rövidebb, mint a Pontosvessző név, ezért azon az utcán indult el, amelyiknek a tábláján sokkal rövidebb volt a ”folt”

Majd végezetül játszottunk még vagy egy órát a Cluedo nevezetű krimi társasjátékkal.

Társasozás (Győrik Ágnes, Anna)

Társasozás (Ferencz Móni)

Társasozás (Vöő Gergő)

Cluedo

Köszönöm mindenkinek, aki ott volt, és kívánok a műhelynek még sok ilyen jó találkozót!

amiben már nem vagy benne.

De, ha dühös vagyok néha

még mindig eszembe jutsz. Mondd, lenne

esély arra, hogy csak úgy fogod magad

és hagysz, had legyek magam?

Hiába, dühöngök, mint gyermek toporzékol.

Ordítanék, mert nem adtad meg, azt ami jár.

Hogy megtagadtad, amit kértem

pedig tudom nem nagy ár,

semmi kényszer, szenvedés,

feledhető bűnbeesés.

Szerettelek: a nyálamban hempergett,

a nyelvem hegyére szorosan rögzítve

az az átkozott SZ betű.

De okom volt mindig, közvetve

a büszkeség, a tompa félelem,

hogy semmi sincs, csak képzelem.

Csalódtam. Most csak halkan káromkodok,

hogy újra önmagam

tettem szenvedő szerkezetbe,

pedig te voltál az alany.

Én csak tárgy, amit polcról polcra tettél

felsőbbről egy alsóbb szintre helyeztél.

Nyugodtan fekszem és mellettem

mozog, belém hatol a valóság.

Együtt vagyunk meztelen, kifáradunk.

Majd, mint eltévedt jószág.

jön és elnyom az álom, a mindig szebb,

az orgazmustól is fényesebb.

S te, mint múló öröm, benne maradsz

minden tér-elemben, összetépett levélben,

félrenyomott pinkódban, sarokba dobott szóban

az egész elhibázott életemben.

Mert, ha dühös vagyok, bárhova futsz

így is, úgy is eszembe jutsz.

Sopron 1.

Sopron 2.

Kategória:Képzőművészet, Ludvig Laura Tagged: akvarell, sopron ]]> http://muvmuhely.wordpress.com/2011/08/29/soproni-akvarellek-laura/feed/ 3 muvmuhely OLYMPUS DIGITAL CAMERA OLYMPUS DIGITAL CAMERA http://muvmuhely.wordpress.com/2011/08/29/muhelytema-34-akvarell-laura/ http://muvmuhely.wordpress.com/2011/08/29/muhelytema-34-akvarell-laura/#comments Mon, 29 Aug 2011 16:03:07 +0000 Laura Ludvig http://muvmuhely.wordpress.com/?p=1088 ]]> Téma: Merülés