Bang, bang

– Emlékszel, amikor először kilovagoltunk ide? – kérdezte Bill, majd testét oldalra fordította, hogy jobban láthassa mellette fekvő kedvesét.

Nancy nem válaszolt rögtön. Még egy pár percig átadta érzékeit a kellemesen fújó reggeli szélnek. Szemét lehunyta, fejét hátrafeszítette, s elnyúlt a fűben. A lovaik nem messze tőlük békésen legelésztek, s csak néha tekintettek fel a zöld mezőről.

Lassan kinyitotta szemét, s hunyorogva Billre pillantott.

– Nehéz lenne elfelejteni az első alkalmat – mondta, s egy picit elmosolyodott.

– Olyan mintha most történt volna. Pedig alig múltam hat éves, s te is éppen, hogy csak betöltötted az ötöt. – A férfi egy pillanatig elgondolkozott, majd folytatta. – Fehér ruhát viseltél, s a korod ellenére nagyon jól lovagoltál.

– Mond csak, már akkor is szerettél? – kérdezte Nancy.

– Ne légy bolond! – nevetett Bill. – Születésemtől fogva szerettelek.

– Fura. Én se tudnám elképzelni az életem mással – vallotta be a nő. – És valóban… én is tisztán emlékszem, arra, hogy mi volt rajtad aznap, és arra is, hogy hogyan lovagoltál.

– Na és? Mi volt rajtam? – kérdezte a férfi játékosan.

– Fekete. Koromfekete ruhát viseltél. – Egy kis szünetet tartott, s ismét behunyta a szemét. – Még most is tisztán látom, ahogy mellettem lovagolsz. Annyi erő, s bátorság volt benned.

– Rengeteg közös emlékünk van Nancy. Az egész életemet veled töltöttem – mondta Bill. – Együtt öltünk először embert, majd a testét is együtt tüntettük el. Annyira gyönyörű emlékek ezek. Mégis, valahogy az akkori kilovagolásunk volt a legszebb.

– Valóban – mondta együttértően Nancy. – De szerintem csak a vége miatt.

– Lehet. Haragszol rám érte?

– Nem. Miért haragudnék? Mennyei volt, ahogy dörrent a fegyver – mondta Nancy, s egy kéjes mosoly ült ki az arcára.

– Valóban. Én is nagyon élveztem. – Elfordult a nőtől és az eget kezdte szemlélni. – Emlékszem… már akkor tudtam mekkora móka lesz ellopni apám fegyverét. Valahogy mindig is izgatott a dolog, hogy életek felett dönthetek. Meg az igazat megvallva, el tudnék élvezni minden egyes érintéstől, amit a hideg fém okoz. Igen… valószínűleg gyilkosnak születtem.

– Már akkor is vadak voltunk, s ez végig kísért minket egész életünkön át. – Nancy felettébb élvezte a beszélgetést. Igazából rajongott a férfiért. Az egész egy plátói, mégis valóságos szerelem volt.

– De remélem azt tudod, hogy eleinte nem téged akartalak lelőni? – kérdezte Bill hirtelen.

– Igen. Tudom. De hát ki mást lőhettél volna le? Csak én voltam ott.

– Valóban. Nem is tudom, hogy nevezhetem-e szerencsének azt, hogy nem sikerült megölnöm téged. Fogalmam sincs mi lett volna velem, ha már akkor összejön a dolog – mondta, s komolyan gondolta. Nem tudta elképzelni az életét Nancy nélkül.

– Fiatal voltál. Nem tudtál még rendesen célozni – vigasztalta a nő.

– Igen. Ma már tudom, hogy fejbe kellett volna, hogy lőjelek. Akkor nem kelsz fel többé. De akkor még hittem benne, hogy te csak akkor halhatsz meg szépen, ha szíven lőlek.

– Tényleg szép lett volna. Talán nincs is szebb dolog a világon, annál mintha a szerelmed öl meg. – Nancy felült, s úgy nézett vissza a férfira. – Tudod, csak azt nem értem, hogy miért nem lőttél újra, amikor láttad, hogy életben maradtam. De tényleg. Miért nem tetted?

Ekkor már a férfi is felült, s így folytatták a beszélgetést.

– Nem tudom. Ezen én is sokáig gondolkoztam, de azóta se találtam rá választ – mondta, s nem hazudott. Fogalma se volt róla miért nem tette meg.

– Nem baj. Már rég volt – mondta, s megsimította a férfi karját.

– Szeretsz engem Nancy? – kérdezte Bill.
– Szeretlek. Jobban, mint bármi mást a világon.

Ám a férfi válasz helyett már csak odahajolt hozzá, s szájon csókolta. Ajkaik gyengéden, mégis őrült, beteg tempóban kóstolgatták a másik húsát. Nancy és Bill egy olyan pár volt, melyet nem e világ teremtett. Mindketten hidegvérű gyilkosok voltak, mégis történetük összefonódott, s nem létezett olyan erő, ami ezt képes lett volna széttépni. Valóságos szerelem volt, mely nem ebből a világból született. Így hatalma se volt felette.

– Tudod miért vagyunk most itt? – kérdezte végül a férfi miután ajkai elengedték a szerelmét.

– Hogyne tudnám – felelte Nancy. – Azért vagyunk itt, hogy beteljesítsd a végzetünket. Azért vagyunk itt, hogy megölj.

– Valóban – mondta Bill. – Tényleg le foglak lőni. Nem félsz?

– Miért félnék? – kérdezte értetlenül Nancy. – Nem félek a haláltól. Ismerem annak minden pillanatát. Miért te félsz?

– Nem – rázta meg a fejét a férfi.

– Apád régi pisztolyával akarod csinálni? – kérdezte a nő, s érdeklődő arcot vágott.

– Igen – válaszolta csöndesen Bill.
– Jól van. Mutasd! Szeretem azt a fegyvert.

A férfi benyúlt fekete zakójának a zsebébe, s előhúzott egy régi revolvert. Megforgatta, s elgondolkodva nézte, majd végül a nő fehér kezei közé nyomta.

– Tudod, mindig is szeretem a végjátszmákat. S kevés ilyen szép befejezést tudnék még elképzelni, mint ez – mondta Nancy, s közben játékosan forgatta a fegyvert.

– Igen. A történet vége mindig nagyon fontos volt. Talán a legfontosabb része. – egészítette ki Bill.

– De ugye most fejbe lősz?

– Igen. Ezt már nem fogom elrontani. Elég tapasztalatom van. – A férfi ijesztően csendes volt, s nyugodtan várta, hogy a nő befejezze a játszadozást a pisztollyal.

– Rossz ember vagy kedvesem.
– Te is az vagy Nancy. De így szeretlek.

– Akkor nem fogsz rám haragudni. Csak tudod nagyon fontos a történet vége, és én nem szeretem, ha kiszámítható – mondta, s meghúzta a ravaszt kétszer egymás után.

Tökéletesen célzott. A férfi agyveleje hátrafele loccsant, s nem mocskolta be vele Nancy fehér ruháját.

A nő felállt, s Bill fölé lépett. A fegyvert arcához emelte, s letörölt vele egy könnycseppet.

– Bang, Bang! Most én nyertem.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: