“HOGYNÉZŐKI!?”-avagy kinézet mint önkifejezés

Sok ember kiváncsi arra , mit is jelent- jelképezhet- az a sajátos extravagáns megjelenés ami rám jellemző. Különösen Magyarországon hökkennek, botránkoznak meg a népek, mikor beférkőzöm a látókörükbe, egyesek csak lesnek mint borjú az újkapura: mások kimondottan ellenségesek. Kishazánkban nem épp életbiztositás az extrém stilus!

Jómagam már 14-15 évesen elkezdtem az önkifejezésnek eme formáját- igaz, akkor még nem ilyen szélsőségesen. Hozzá kell tennem: nem M.O.-n nőttem fel hanem nyugatnémetben.

Mikor 12 voltam, disszidált a család, s végülis Essenben ,Németben kötöttünk ki. Éltem még sok más nyugati országban, ám most nem erről akarok irni…

Mivel elég magányos kiscsaj voltam mindég is, aki egész szabadidejét a rajz-asztala előtt töltötte és rajzolt miközben zenét hallgatott, hamar felfedeztem a különféle underground stilusokat a zenében. Punk, újhullámos szubkultúra, goth, dark, new wave- mely bizonyos külsőségekkel is jár ugyebár….

Rajzolás közben folyton szóltak a zenék, már-már drogként függtem a rádió éjjeli alter-műsoraitól (értsd: WC-zni is sietve  mentem ki nehogy elpasszoljak egy jó számot- mivel ugye magnóra rögzitettem!- és rohamokat kaptam ha valamiért nem vehettem fel kedvenc  műsoraimat az angol katonai rádióadóról, a BFBS-ről.) Teljesen azonosultam ezzel a világgal ,anélkül hogy jártam volna koncertekre vagy bulizni.

Rajzaimat viszont eme zenék meg az akkoriban bejött videóklippek befolyásolták, inspirálták.

Természetesen ,mint aki ehhez a szubkultúrához tartozik, úgy is öltöztem, sminkeltem stb. ahogyan az énekesek. Szüleim -bohém művészcsalád sarja vagyok!- sosem ellenezték.

Igaz, féltettek s széltől is óvtak , de hogy most épp lila e a hajam vagy halálsminket teszek -e fel, sosem zavarta őket. Sőt!

Így aztán ez vált számomra természetessé. A társadalom nyugaton abszolút befogadó ,igy a suliban meg később az emberek közt sem volt ezzel sosem gondom. Nem is nagyon néztek meg….kint a kispolgár is tudja hová tegyen egy színes hajú ,sokfülbevalós embert, nem borul meg láttukon. Van ilyen is ,”oszt kész!”

Fura lesz sőt: hihetetlen amit most irok, de az az igazság hogy útálok feltűnni és gyűlölöm ha megnéznek! Sokan azt hiszik ,ez a stilus „lázadás” vagy „feltűnési mánia”, hát ha tudnák milyen HORROR nekem ha a városban megbámulnak, beszólnak-…!

Én egyrészt saját magamnak akarok tetszeni. Az általam szeretett világot mindenhol magamon tudni. Nomeg afféle jel a hozzám hasonló szubkult tagjainak. Bár kishazánkban kevésbé mert mostanság ,pláne Veszprémben nincsenek ilyen emberek..illetve nem sok. Egyre kevesebb.Kiöregszünk lassan…..de csak itt, nyugaton továbbra is -s egyre inkább!- normális egy széttetkózott szétpiercelt arc.

Hogy mit jelent, jelképez ez nekem?

Végül is csak anyit hogy ez vagyok én. Ez nem „álarc” ,nem „maszk”, inkább benső énem felszinre hozása és kimutatása. Ha rámnézel, láthatod milyen vagyok, mit szeretek. A punkot, a szineket, a fura zenéket és szokatlan dolgokat. S mindez NEM a drogot meg piás életmódot tükrözi, ahogyan azt sok tudatlan hinné! Nem iszom alkoholt, nem cigizem és nem is drogozom. Persze, régebben, de nem ez volt a jellemző.

Nyugaton sok extrém fazon kivonul a társadalomból és természetközelben élnek, újrahasznositó környezetbarát életmódot. Napelem, szélenergia, komposztálás, öngazdálkodó,önfenntartó kommunák.Lakókocsitáborok, foglaltházak.

Idehaza sajna máris a nagyvárosi kábszeres zülléssel azonositanak egy tetovált arcú embert. Ideje volna NYITNI!

Én sosem növök fel. 45 leszek februárban s ugyanolyan lázba hoz a reggeli „smink-rituálé” mint egy 15 éves goth -tinit. Egész napot képes vagyok rááldozni egy új frizurám vagy rucim elkészitésére ,mivel nekem nem tellik fodrászokra, butikokra.

Gyermekem nincsen, sosem akartam. Polgári munkahelyen sosem dolgoztam, nem volt sosem munkaviszonyom. Kizárólag a művészettel foglalkoztam és tettem amihez kedvem volt. Ehhez a saját kinézet is hozzá tartozik.

Ugyanakkor útálom, ha egy interjúban erre élezik ki a témát. Képzőművészként sokat voltam újságban, TV_ben -férjemmel Szilágyi Lackó Derkovits-ösztöndijas expresszionista punk-festőművésszel / R.I.P./ együtt aki ugyanigy látta a világot s ugyanigy önkifejezett. Mikor egy-egy kiállitás kapcsán meginterjúvoltak, mindég a hajszinről, a piercingekről és tetkókról kérdeztek.

Ám ezt nem szeretem. Kinézetem egy dolog, nem maradandó. Nem ez az, amiért szeretném hogy ismert legyek. Hanem a KÉPEIMÉRT. Egy művésznél csakis EZ számít! Lehetnék szürke kisegér ugyanúgy.

Kevés az ,ha valakinek jó az „imidzse”, hacsak nem divattervező az ember. Nem ez számít.! Igaz, életem elengedhetetlen része, elválaszthatatlan az alkotásaimtól, mégis a végtermék az, ami megmarad. Testem -ha tetovált ha nem- ugyanúgy elenyészik egyszer mint az átlag embereké. Így érzem jól magam a bőrömben, s érzem hogy minden a helyén van ,hogy testem s lelkem harmonizálnak egymással. Underground művészként ilyen atmoszférában érzem jól magam. De ENNYI!

Pár kép:

Reklámok
Comments
4 hozzászólás to ““HOGYNÉZŐKI!?”-avagy kinézet mint önkifejezés”
  1. Laura szerint:

    Hmm… érdekes volt ezt olvasni, főleg azért, mert én nem ismerem ezt a szubkultúrát annyira, és nem is mozgok ilyen körökben. Sosem sejtettem, milyen motivációk húzódnak meg az önkifejezés ezen módja mögött. Talán csak annyira, hogy a párom olvassa a testmódosítás blogot, és ezért én is néha belenézek :)… (amúgy én már onnan ismertelek, Zoé)

    Tény, hogy a külső csak egy kis szelete egy ember személyének, és egy művész esetében talán ez jelenti a legkevesebbet, hisz inkább a belsejéből próbál előkaparászni dolgokat, inkább arra koncentrál. Ugyanakkor a megjelenésünk elválaszthatatlanul hozzánk idomul, sok mindent elmond rólunk, például ahogy te is írod, Zoé, a belső világodat szeretnéd valamilyen módon kivetíteni a külsődre – ha jól értettem.

    És ezzel önmagában semmi baj, nagyon jó, hogy nem vagyunk egyformák.

    Épp tegnap beszélgettem egy ismerősömmel a társadalom uniformizáló erejéről, és hát inkább a külvilágot minősíti, ha nem képes el-/befogadni az általánostól eltérő attitűdöket. Szóval nem hinném, hogy csak azért furcsán kéne nézni valakire, mert nem a megszokott módon viselkedik.

  2. szilagyizeva szerint:

    Hidd el ez csak Magyarországon “divat”, nyugatabbra senkire sem néznek furán. Ott is megvan az “uniformizált” kommersz sz@r,de MELLETTE ugyanúgy a mindenféle szubkultúra.
    Ráadásul én még csak nem is viselkedem másként- nem vagyok hangoskodó /max ha belémköt valaki vagy ha szemem láttára állatot bántanak/ – nem viselkedem botrányosan ,udvarias vagyok meg kedves. Csak kinézetre különbözöm. Meg abban amiből élek.

  3. voogergo szerint:

    Nagyon örülök, hogy ezeket így leírtad. Szeretem azt, ami egyedi és ugyebár felülkerekedett a “társadalom uniformizáló erején”. Én magam is nagy híve vagyok az önkifejezésnek.
    Piercingem nekem is van egy, a nyelvemben, továbbá már jó ideje gondolkozom egy tetováláson is. Bár én olyan helyre akarom tenni, ahol nem látja sok ember. Egy rókát szeretnék, az első megjelentem emlékére. Meg ugyebár voltam raszta is, mint meséltem. Sőt, a mai napig készítek ilyen hajakat.
    Ám nem vagyok olyan bátor, mint te. Nem azért, mert nem merném a fájdalmak miatt, hanem mert itt élek. A napokban néztem az “Apocalypto” c. filmet (ha nem láttad ajánlom figyelmedbe), ami a XV. századi Dél Amerikában játszódik. A film után arra jutottam, hogyha abban a társadalmi formában élnék, akkor mániám lenne a testmódosítás. Míg sajnos a jelen világban élve ezt nem tehetem meg.
    Nagyon kíváncsi voltam, milyen belső motiváció van benned. Mivel ha belegondolunk, a tetoválásnál a minta másodlagos, a fő ok szerintem az élettapasztalat.
    Érdekes az, amit a nyugati az önfenntartó kommunákról írtál. Nem rég nekem is volt szerencsém valami hasonlóhoz. Szlovákiában voltam egy ilyen “művészeti tábor és fesztivál” rendezvényen (a hivatalos megnevezés: Art Gathering and Festival). Ez egy kis szigeten volt a Dunán, valami nemzeti parkban, tehát az emberek természetközeli környezettudatos életet éltek. Nagyon érdekes élmény volt. Olyan szintű toleranciával találkoztam ott, amivel azelőtt még soha. Amúgy a mai napig visszavágyom oda.
    Még a végére, annyit, hogy én is olvastalak már a testmódosító blogon. :)
    Szóval köszönöm, hogy leírtad.

  4. szilagyizeva szerint:

    No véleményem szerint nincs olyan hogy “itt élek, nem tehetem meg!” Én is itt élek, immár vagy 20 éve, és sok testmódositásom ITTHON készült /pl.arc tattook, PC-k/, igaz nyugaton kezdtem el,egy szabad és toleráns világban.
    DE attól hogy visszajöttem Magyarországra még nem változtam pedig sokszor meg is vertek érte még Pesten mikor még “bulis”életet éltem, mászkáltam. Skinheadek és romák egyaránt!
    Énnekem is könnyebb volna szép szolid kis csiniként élni ,tetkók nélkül hosszú hajjal tutira kapnék munkát, perfekt beszélek nyelveket,stb.De képmutató módon leélni egy életet szerintem önkinzás lenne. Hazudnék önmagamnak s a világnak és ehhez túl értékes egy élet……
    Mondjuk van mikor szolidabban nézek ki,kevesebb PC, szolidabb smink, megnövesztett haj- de még akkor is bőven kirivok, egyszerűen az én szolidságom itt vérlázitó még mindég.
    Sokszor frusztrál hogy ekkora intolerancia van itthon ,nincs kedvem kimenni emberek közé meg sokszor arra gondolok milyen ABSZURD egy Magyarországi kisváros külterületén Berlini undergroundként élni….de hát hiába ,ez van bennem!
    A motivációm az hogy KIZÁRÓLAG ebben a milliőben vagyok képes létezni (underground szubkultúrális művészvilág) ,s mikor NEM ilyen közegben vagyok is ezt akarom magam körül, magamon.
    Mintha egy hal kijönne a vizből de egy speciális tartóban vizet tartana a teste körül- hogy ne pusztuljon meg.
    Amúgy én abszolut nem birom a fájdalmat, furamód a tetkót nem éreztem sosem fájdalmasnak, mondjuk fogdokihoz sosem járok s ha mégis muszáj, irtózatos hisztit vágok le…..de más AZ a fajta fájdalom meg a tetkó okozta bizsergő érzés. Az mélyreható ,mig ez inkább felületes.A PC-k meg nem fájnak.
    Én nem a testi megtapasztalás miatt csinálom hanem mint vizuális dolog.
    Pl.ha tervezek egy TATTOOt ,HOZZÁ tervezek egy PC-t. Például az államon van 2 pók tetkó.Az áll-piercingem meg a “póktojás”. Úgy komponálom mint egy képet, de a sminkelés is inkább olyan nálam mint egy kép megfestése.
    A totálisan széttetovált nagyalakú tetkóval telivarrt bőr nekem nem jön be amúgy meg a TÚL saok piercing. Akkor van hogy már elvész a lényeg és csak csiricsáré extrémség semmi több…..

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: