Irodalmi ajánló: Truman Capote – Faragott koporsók

Truman Capote téli író, akárcsak Maupassant vagy az orosz realisták. Írásai sötét délutánokon, renyhe lámpafényben kelnek csak életre, szereplői a hideg és a meleg, fény és árnyék kontrasztjában fürödve a legmozgékonyabbak, akkor nyílnak ki igazán. Széles sálban, világos színű ballonkabátban, szemébe húzott kalappal áll a hátam mögött Capote, pipafüstbe burkolódzik és fanyar mosollyal az arcán lesi, ahogy lankadatlanul falom a szavait.
Tálcán kínálja fel magát az olvasónak, még ha minden egyes elbeszéléséből süt is az objektivitás, mellyel mindig az épp aktuális szereplőket helyezi előtérbe, ő maga pedig finoman, illemtudóan hátralépve a díszletek mögé húzódik. Az írás a lételeme, azzal csillapítja szomját, veri el éhségét, történetmorzsák után kutat a kihalt utcákon, öreg négerek ráncai közt, vagy épp a kikötői kocsmákban. Halálra ítélt gyilkosokkal beszélget, őrök és rabok egyformán jól ismerik a börtönök e visszajáró vendégét, aki a bűntények hátterében meghúzódó miértek és hogyanok megszállottja, de ugyanilyen lelkesedéssel kíséri el mélyen vallásos, dohányfüggő bejárónőjét szokásos körútján, hogy együtt takarítsák el tisztes new yorki polgárok szőnyeg alá söpört titkait.

Különös érzékenységgel, orvosi precizitással matat alkalmi beszélgetőpartnerei lelkének legmélyebb bugyraiban, ahonnan mindig a felszínre hoz valami fénylő csecsebecsét vagy ósdi, patinás kacatot, melyek első érintésére mesélni kezdenek. Ezeket gyűjti otthon, a kamrájában és a pincében, majd amikor a halom már a mennyezeti lámpát súrolja, leül mellé és szortírozni kezd. A nagy kupacból így lesz sok kicsi, miközben ő maga kantáros nadrágban és hónaljnál sötét foltokkal tarkított ingben kotorászik a lomok között, marihuána és dohánylevél keverékét rágcsálva.

Az egyik sötét tónusú, vízzel átitatott, áporodott szagokat árasztó kis halom feldolgozása után született meg a faragott koporsók története, a Mozart és a kaméleonok című novellafüzér darabjaként, mely január utolsó napjaiban különösen kellemes társaságnak bizonyult és a februárhoz is nagy valószínűséggel illeni fog. Ajánlani tudok mellé egy nagy darab camambert-sajtot, friss zsömlét vagy kiflit, erdei gyümölcs-sorbetet, illetve forralt bort, melyek fogyasztása esetén a szavak semmihez sem hasonlítható, különleges mellékízt hátrahagyva csapódnak majd le tudatunk legalsó és legfelső lebernyegein.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: