Egy vers

Bizonyítandó a művészetek átjárhatóságát, íme egy lírai mű a színek és formák megszállottjától :).


Szerenád

A Hétfő hűlt helyén
harmonikaszó,
halk halcuppogás hallik,
havas háztetők
hajlanak a horizontra.
Hét hórusz hegycsúcsra hág.
Hova-hova?
Hunyorog a Holdhölgy.

A Kedd karamellaízű.
Kerek kalácsok,
kandiscukorkák kergetőznek,
kalapkarimákon kiflihéj.
Két kislány közelít.
Kopott kabátjukat
kabócakacagás
karcolja kékre.

Szerda – szép szó.
Színes szalagok,
szürke szellemek
szállnak a szélben
szófogadóan, szerényen.
Szárnyukon szurok,
szívükből szikra
szóródik szerteszét.

Csitt! A csatornacsőről
csütörtök-csimbókok csüngenek.
Csodás csalétek.
Csupa csillogás,
csakhogy csámpás a csempe.
Csigaúr csodálkozik –
csepegő csigamázban
csupaszon csúszkál a csend.

Puskaropogás;
a Péntek prüszköl.
Poros pinceajtóban
pilledten pörög
pár piros pipacskisasszony.
Púderük pókhálópor,
pántlikájukban:
pezsgőspohár.

Sz-betűimet a Szerdára szórtam,
a Szombaté: szokásos szimpátiánk.

Vasárnap vagdalthús,
vödör verejték,
vonatfütty,
viszkető vágyak
vegyülnek vigasztalan.
Varjú vigyorog, végre vedlik,
valahol valakit
valami vár.

Vége.

 

Advertisements
Comments
2 hozzászólás to “Egy vers”
  1. voogergo szerint:

    Végre felkerült egy vers is. :)
    Bár már régebben olvastam a Facebook oldaladon, de most is igen megnyerőnek találtam ezt a kis költeményt.

  2. Laura szerint:

    Köszönöm :).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: