Kezdetnek….

Kedvenc képek egyike

Éjszaka

Bohóc

Új tagként azt gondolom megmutatom mi az ami most foglalkoztat, érdekel, és még ad feladatot…

Advertisements
Comments
17 hozzászólás to “Kezdetnek….”
  1. Nagy Cecília szerint:

    Az első és a harmadik nekem nagyon tetszik. Éppen pont a szobámba valók :D

  2. voogergo szerint:

    Feltűnt, hogy a cigaretta visszatérő motívum a műveidben. Én magam is szeretem, ha megjelenik valamilyen téren a dohányzás a szövegeimben, de ez többek között annak tudható be, hogy élek-halok eme káros szenvedélyért. Te dohányoztál valaha? Illetve, mennyire tudatosan kerül a modelljeid szájába a füstölgő élvezeti cikk?

  3. Laura szerint:

    “füstölgő élvezeti cikk” :)) – ez jó :).

    Nekem a második kép tetszik a legjobban, szeretem ezeket az enyhe, finom színárnyalatokat, a félhomályt.

  4. szigetimarta szerint:

    Annyira érdekes ez, mert sose dohányoztam, és nem is vágyom rá napközben, de rengeteget álmodom azt hogy dohányzom. A barátaim legtöbbje is szívja, és engem nem zavar ha ülök a füstben, de én nem vágyom rágyújtani.
    Szeretem a füstöt mint témát, illetve a ködöt is, de inkább mint fotótémát. majd mutatok párat azokból is. És tudatosan került a témába bele a cigi, mert szerintem fontos hangulatkeltő, és képépítő elem. Sokat mond a maga kevés kis vonalával is…..

  5. szigetimarta szerint:

    Érdekes olvasni, kinek melyik tetszik….. jó hogy ennyifélék vagyunk. Én még kísérletezgetek a kifejezésmódokkal, de szeretem az extrémebb érzelmeket megmutatni. ezt színben, formában összehangolni…. alakulgat azt hiszem az amit elképzelek.

  6. Laura szerint:

    Érdekes, engem inkább taszít a cigi – nemcsak a füstje, de valahogy mindig az ugrik be, hogy akik szívják, olyasvalaminek hódolnak be, és teszik magukat függővé tőle, ami nem több egy tárgynál – ezzel pedig saját önérzetükből veszítenek; rabjai egy olcsó kis semmiségnek. Ebben valamiért elég radikálisak a nézeteim :).

  7. szigetimarta szerint:

    A szenvedélybetegségekkel szemben én is radikális vagyok, de ez számomra még a kisebb rossz kategória.Illetve valahogy én kívül is helyezem magam ezen, mivel még magam is meglepődöm rajta, hogy miért nem gyújtok rá? Hisz simán megtehetném.
    És azt gondolom ez ugyanúgy a személy magánügye, mint sok minden, hogy milyen függőséget választ magának az életben, és mivel zárja magát “kalitkába”. Tudom a füst nekem is árt, de az okosabb enged elvén, ha zavar én megyek el, hisz már tényleg vannak társadalmilag dohányzásmentesnek kinevezett helyek és azokat választpm, ha olyan a szituáció. Túl sokat vitáztam már ezen, és aki nem annyira intelligens és toleráns a nem függőkkel szemben akkor sziszifuszi a vita

  8. Laura Ludvig szerint:

    Ebben teljesen igazad van. Az én véleményem az, hogy ha már áldozatul esünk valaminek, akkor legalább az legyen valami értékes dolog.

  9. Nagy Cecília szerint:

    Én egyet értek Mártával, valóban kalitkába zárjuk ezzel magunkat, de emellett, önálló, felelősségteljes döntésnek kell lennie. “Ne azért gyújts rá, mert vagány dolog hogy ott füstöl”. Én azt nem bírom elviselni ha valaki egy másik személy helyett akarja eldönteni. Mint például egy leendő anyuka vagy apuka a gyerekfelügyelet közben. Kifejezetten aljas dolognak tartom az ilyet.

    Viszont mint téma én is szívesen foglalkoznék vele. Ad a képnek egyfajta sztereotípiás elő hangulatot. Aztán az lehet pozitív vagy negatív, de semmiképpen nem semleges.

  10. Laura Ludvig szerint:

    Én azt hiszem, alapvetően ellenezném a cigit a gyerekem esetében, és ezzel ugyanúgy vagyok, mint a droggal. Mivel finoman szólva káros az egészségre, megpróbálnám olyan irányba terelgetni őt, talán már a legelején, hogy eszébe se jusson.
    Mondjuk a drog keményebb téma, de ha megtudnám, hogy kábszerezik, biztosan nem legyintenék rá, hogy oké, ez a te döntésed. A gyerek felnőttkoráig iszonyatosan nagy felelősség van a szülőn, és ezt nem szabad elbagatellizálni. Rengeteg társadalmi és egyéni probléma származik abból, hogy egy-egy szülő nem fogja fel a helyzete komolyságát.

    Mint művészi téma, annyira nem foglalkoztat a cigi :).

  11. Nagy Cecília szerint:

    Ó, hát a drogra én most nem is gondoltam. Az olyan messze van látod tőlem is hogy igazán eszembe sem jut… Vaspálcás előkezelés mindenképpen szimpatikus megoldás lenne. Bár igen, a nevelés. Ezen a téren majd utánozom a öregeméket :D

  12. voogergo szerint:

    Hoppá, micsoda lavinát indítottam el. Jól eltértünk Márti képeitől.

    De ha már így alakult; én úgy vagyok vele, hogyha tolerálják, hogy dohányzom, akkor én is tolerálom hogy valaki nem dohányzik. Igyekszem mindig úgy viselkedni, hogy tekintettel legyek másokra is. Szerintem a szociális kapcsolatok alapja a tolerancia és az empátia, s ez mindenképpen vonatkozik a függőségekre is.

    Gyereknevelési kérdésekbe most nem mennék bele, mert egyelőre nagyon távolinak érzem magamtól, így még nem filóztam eleget rajta.

    Imádok dohányozni. Káros? Egyértelműen. Nem félek tőle, hogy belehalok? Nem. Az egykori barátnőm rengeteget dohányzott (napi két dobozt minimum elszívott), mintha a zsebében hordta volna a jövendőbeli zárójelentést a klinikáról, melyen a tüdőrák szó szerepel. 18 évesen halt meg autóbalesetben. Hogy önmagamat idézzem: “Az élet egy út, melynek a végcélja a halál.” Ha majd egyszer a dohányzásba halok bele, hát legyen. Sokkal rosszabb alternatívákat is el tudok képzelni. Értelmetlen a dohányzás? Nem feltétlenül mondanám annak. Elsősorban remek stresszoldó, másodsorban pedig serkenti az agyműködést. Én például írás közben folyamatosan dohányzom, nem is menne nélküle. Jelen pillanatban is, mikor e sorokat írom, egy cigi lóg ki a számból. Úgy hiszem a világon mindennek oka van, így szerintem a dohánynövény azért létezik, hogy élhessünk vele.

    Áttérve a narkotikumokra (Fontos, hogy csak az illegális anyagokról fogok beszélni, hiszen a cigi, a kávé, és a tea is drognak minősül orvosilag), azt kell mondanom, hogy nem véletlenül hívják őket kábítószernek. A káros szót csak óvatosan használnám (később kitérek rá miért), inkább azt mondanám, hogy rettenetesen veszélyesek.
    Azonban nem szabad elfelejteni, hogy minden ma létező drog, gyógyszer is egyszerre. Jelenleg is használnak a kórházakban kokaint és morfiumot fájdalomcsillapításra, a nagymamám anno még legálisan vásárolt amfetamint, hogy ébren tudjon maradni a vizsgaidőszakban, Californiában virágzik az orvosi marihuána üzletága, az LSD pedig az egyik leghatásosabb gyógyír a skizofréniára és egyéb elmezavarokra.
    Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy amit mi hallunk a drogokról, az a magyarországi közvélemény, egy sztereotip szemléletmód, mely a kultúránkhoz tartozik. De a világ más tájain, más szokások uralkodnak, és felettébb ostoba dolog lenne azt mondani, hogy 100%-ig nekünk van igazunk. Nem is kell messze mennünk, elég csak Hollandiára gondolni. De nézzünk más példát! Indiában a szádhuk szent emberek, és az év egy bizonyos szakaszában tömegesen az utcára vonulnak, hogy marihuánát szívjanak. Az ottani lakosok tisztelik őket, és pénzadományokkal járulnak hozzá a szentek kábítószerezéséhez. Latin Amerikában vezetőposztot betöltő emberek nyilatkoztak róla, hogy többször is fogyasztották Ayahuascát, ami a világ egyik legerősebb pszichoaktív szere. Úgy beszéltek róla, mint életük legpozitívabb élményéről, mely nélkül képtelenek lettek volna elérni azt, amit ma magukénak mondhatnak. De nem csak az idegen országoknak van meg a saját drogjuk. A mi kultúránk kábítószere az alkohol, melyet más területeken meg mélyen elítélnek.
    Visszatérve a károsságukra, az a helyzet, hogy a tiltás miatt nem is igazán ismerik ezeket a szereket az emberek, így elhamarkodott lenne mindegyikről kijelenteni, hogy káros. Amikor 1938 Albert Hoffman szintetizálta az anyarozsból az LSD-t, valóságos csodaszerként tartották számon, hisz több tucat pszichikai betegség ellenszerére leltek benne, s kísérletek tucatjait indították meg, hogy megismerjék a működését, azonban 1966-ban, az USA War on drugs politikájának köszönhetően, a szert és a kísérleteket is betiltották. A mai napig nem tudják, miként hat pontosan, továbbá, hogy egyáltalán roncsolja-e a szervezetet. De ott van a marihuána, melyről az a hír terjed, hogy pusztítja az agysejteket, holott ezt eddig csak egyetlen kísérlet igazolta. Ez volt a híres Heat tanulmány; majmokkal gázmaszkon keresztül 5 percig THC-val (marihuána hatóanyaga) telített füstöt lélegeztettek be, mely 65 columbiai jointnak felelt meg, tovább a koponyájukat is felnyitották közben, hogy megvizsgálhassák, mi megy odabent végbe. Észleltek agykárosodást. A körülményeket tekintve szerintem ez nem is meglepő. Azonban azóta több száz kísérletet végeztek az agy és a marihuána kapcsolatának feltárására, melyek egyikénél se észleltek semmiféle agysejtpusztulást. Sőt, egészen új felfedezés; patkányoknak HU210-et adagoltak 10 napon keresztül, ami a THC egy felturbózott fajtája, s miután megvizsgálták őket, felfedezték, hogy új agysejtek képződtek. A tudomány eddig úgy tartotta, ez lehetetlen.
    Mégis illegális. Valami oka biztosan van. Ezzel kapcsolatban, ajánlom Jack Herer: A császár meztelen című könyvét, mely szerint a kendert szimplán üzleti érdekek miatt tiltották be anno. Igazán érdekes olvasmány.

    Félreértés elkerülése véget; korántsem szeretnék kampányolni a kábítószerek mellett, mindössze arra hívnám fel a figyelmeteket, hogy globálisan kell gondolkozni, mert enélkül egy elferdített képet kapunk a világról. A drogok roppant veszélyesek, ez tény, de nem szabad róluk kellő háttérismeret nélkül nyilatkozni. Iszonyat kétoldalú a téma szerintem, hisz akármilyen gyilkos dolgokról is beszélünk, valahol minden stimulálószernek megvan a helye a világban.

    Csak, hogy egy picit visszatérjek már az eredeti témára; nekem a legjobban az első kép tetszik. Nagyon érdekes a technikája, olyan mintha egy fénykép lenne. A cigaretta meg szerintem egy remek hangulatkeltő eszköz, és mindenképpen kell a festményhez. Ha kitakarom, akkor a férfi egy groteszk árnyalatot kap, s az érzés is elveszik az egész kompozícióból. Így viszont valamiféle meghatározhatatlan, elgondolkodtató érzelemegyveleg telepedik rám miközben a képet nézem. Szerintem remek alkotás.

  13. Laura Ludvig szerint:

    Hú, izgalmas volt olvasni ezt a kommentet, köszi, Gergő!

    Egyáltalán nem volt szándékomban általánosítani, csakis a saját véleményemet hangoztattam. A cigi tekintetében azt hiszem elég toleráns vagyok, ha körülöttem csinálják, de attól még megvan a véleményem róla.

    A drogokat szintén csak a saját szemszögemből tudom nézni – hangsúlyozva a vélemény szubjektivitását.
    Ami engem távol tart tőlük az az, hogy nem szeretném a személyemet, a lényemet számomra ismeretlen hatású és eredetű anyagokkal szennyezni (mert ha valaki elém nyom egy marék port, honnan kellene tudnom, hogy az az, aminek mondja?); emellett pedig tartózkodom az olyan állapotoktól, amikor elvesztem az önkontrollom, és kicsúszik a kezemből az irányítás.
    Ezért nem is voltam még részeg soha. /Meg azért se, mert egy részeg nő meglehetősen visszataszító látvány./

    Emellett elég színesnek érzem a saját világomat ahhoz, hogy ne kelljen “valóság-pótló” szerekhez nyúlni. Szerintem a drogozás egyfajta menekülés, az unalom, a fásultság, de végeredményben a valóság elől.

    Az, hogy más kultúrákban hogyan és miként használják, azt abszolút elfogadom, csak épp ettől még nem változik meg a véleményem :).

  14. Laura Ludvig szerint:

    Viszont azzal nagyon nem értek egyet, hogy az élet végcélja a halál lenne… :)

  15. voogergo szerint:

    Isten ments, hogy mindenben egyetértsünk. Roppant unalmas beszélgetéseink lennének akkor. :)

    Én úgy látom a kábítószerek igazi problémája; az emberi hozzáállás. Nem maga a szer rossz, hanem ahogy felhasználják azt. Sajnos a legtöbb drogos esetében valóban menekülésről van szó, és ez nem más, mint szimpla emberi gyengeség.

  16. szigetimarta szerint:

    Tetszik ez a lavina…..
    Gondolkodom rajta milyen képet tegyek fel legközelebb :)))
    A szenvedéllyel nincs baj, a szenvedélybetegséggel van. A két dolog különböző….az a gyengeség ha valaki nem tud gátat szabni valaminek ami kis mennyiségben kevésbé káros, vagy talán hasznos, de nagy mennyiségben tuti káros.
    Sok író, festő szenvedéllyel dolgozik, szenvedéllyel él, stb. Tehát ez egy lelkiállapot, ha akkor sem tud ennek gátat szabni amikor visszafogottnak kellene lenni, mások, vagy saját maga miatt akkor van baj.
    Ez a drogos dolog felkeltette az érdeklődésem, utánanézek majd…. nem azért mert élnék vele, csak a pszichológia is érdekel, és kíváncsi vagyok ezekre a mechanizmusokra….
    Ezek a festmények kedvenceim, de van még ezen kívül, majd meggondolom alaposan mit tegyek fel legközelebb…. sose lehet tudni mi lesz belőle….

  17. nyuszisz szerint:

    A nemdohányzók és a füstöt élőben nem szeretők táborát erősítem, de képeken tetszik a dolog, mivel egy plusz bűnös züllöttséget tud adni a hangulathoz.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: