Jazz

 

Aprócska lények acélkék hada
Lusta gyertyalángként lebeg tova
Fémbordáik közt mélyen, valahol
Két kis óramű halkan zakatol
Egy mindig késik, egy mindig siet
Az édes az enyém, a keserű tied

Köröttük selymes fényű tiszta levegő
Hűs hanghullámok hátán remegő
Vékony fonalakként szövik át meg át
A végtelen tér e homályos zugát
Érchang-karcot az üvegre szaxi vés
Sörünkben tükröződő nevetés


Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: