Az absztrakt

Az előző műhelytalálkozón beszélgettünk az absztrakt művészetről, és hirtelen nem tudtam mit mondani, és talán most sem tudnék megfelelően,  kellően összefoglalva beszélgetni a művészetnek erről az irányzatáról. De találtam ezt a cikket, és igen jónak ítéltem meg. Akit érdekel olvassa, de ez csak egy kis rész az egészből.

Najmányi László: Konstruktív szellem – Absztrakt művészet Dél- és Észak-Amerikában, az 1920–50-es években

A reneszánsztól kezdődően a nyugati művészek legtöbbje a minél valósághűbb művek készítésére törekedett. Műveikben a perspektivikus ábrázolás, a fények játéka, a színek, formák, textúrák pontos imitációjával a valóság illúziójának megteremtését kísérelték meg. A 19. században, évezredek óta először, nem kis részben a liberális társadalmi eszmék hatására a művészek függetlenedtek az egyháztól és az arisztokráciától, és a polgárság körében új, toleránsabb megrendelőket találva, önmaguk örömére, saját kutatási szenvedélyük, művészi lelkiismeretük kielégítésére kezdtek el dolgozni.

A fotográfia megszületésével a festészeti valósághű ábrázolás legyőzhetetlen ellenfélre talált, a nyugati művészeknek új szempontokat kellett keresniük tevékenységük létjogosultságának igazolására. A 19. század közepétől a tudatosan alkotó művészek egyik legfontosabb törekvésévé a reprezentációtól való eltávolodás vált. Először – a keleti kultúrák művészeihez hasonlóan – a leképezett dolgoknak a láthatón túli lényegét akarták átadni, és be akarták műveikbe építeni mindazokat az alapvető változásokat, amelyek a technológiában, a tudományokban, köztük a pszichológiában és a filozófiában bekövetkeztek. Megszületett a nonfiguratív és az absztrakt művészet, amelyek egymáshoz közel álló, de nem teljesen ugyanazt jelentő fogalmak. Az absztrakció az ábrázolásnak a formák lényegét kereső letisztulása, míg a nonfiguratív művészet a hangulatokat, érzelmeket kívánja tolmácsolni. Később a művészek már olyan művek megalkotását tűzték ki célul, amelyek nem külső modellek alapján készültek, hanem önmagukat kínálták fel valóságul, valóságot teremtettek.

A számos irányzatra ágazó absztrakt művészet Európából kiindulva az 1920-évekre hódította meg az Amerikákat. Az európai modernista művészetet az 1913-ban, New Yorkban megrendezett, meglehetősen ellentmondásos reakciókat kiváltó Armory Show ismertette meg az amerikai nagyközönséggel. Az absztrakt művészet első virágzása rövid ideig tartott Észak-Amerikában, mert az 1920-as évek végén kezdődő világgazdasági válság a társadalmi problémákra irányította a művészek figyelmét, és ezekről a kérdésekről csak a figuratív művészet nyelvén lehetett beszélni. A második világháború közeledtével felerősödő cenzúra visszahozta az absztrakciót, amely az 1950-es években, elsősorban az amerikai kormányszervek által sokféle módon támogatott Jackson Pollock munkássága, az absztrakt expresszionizmus révén érte el zenitjét, hogy aztán az 1960-as években, a pop art, a koncept- és happening művészet, és más, direkt közlésre fókuszáló irányzatok előretörésével elveszítse jelentőségét. Körülbelül két évtizeddel később, az 1980-as évek „új festészete” rövid időre („neo-absztrakt-expresszionizmus”) ismét feltámasztotta az absztrakt művészetet, hogy aztán megint hosszú időre háttérbe szoruljon. Legújabb feltámadása napjainkban történik. Persze az a tény, hogy az absztrakció időről időre meghalni látszott, nem azt jelentette, hogy ezekben a periódusokban nem alkottak elvont műveket egyes jelentős, Észak-Amerikában élő művészek, csupán nem ők álltak az adott időszakokban a műkritika, a művészettörténet és a műkereskedelem fókuszában.

Dél-Amerika absztrakt művészetéről legutóbb a New York-i Grey Art galériában 2007 őszén megrendezett The Geometry of Hope: Latin American Abstract Art from the Patricia Phelps de Cisneros Collection (A remény geometriája: Latin-amerikai absztrakt művészet a Phelps de Cisneros gyűjteményből) című kiállítás nyújtott átfogó tájékoztatót. Amíg Észak-Amerikában az absztrakt művészet a háttérbe szorult az 1930-as években, Dél-Amerikában tovább hódított és rendkívül kifinomult, innovatív új irányzatokban bomlott ki, nem kis részben azért, mert az egyes országok művészei nem tudták, hogy mi történik más, gyakran szomszédos országokban. A dél-amerikai művészek nem New Yorkra figyeltek akkoriban, hanem Párizsra, ahol az absztrakt művészet fejlődésében nem következett be akkora törés a világgazdasági válság idején, mint Észak-Amerikában. A francia kapcsolat mellett igen nagy hatással volt a dél-amerikai absztrakt művészetre az őslakos indián civilizációk vizuális kultúrája, éppen úgy, ahogy az európai modernizmus kialakulását az afrikai és keleti művészetek forma- és színvilágának beépülése segítette. Egyes dél-amerikai országok művészei az absztrakt művészetet az elit kultúra elleni harc eszközéül is használták. Ezek a művészek sokszor álneveket használtak, és igyekeztek megszabadulni az illuzionizmus minden formájától.

Sokan gondolják úgy, hogy az amerikai művészet éppen olyan centralizált, néhány nagyvárosban koncentrálódik, mint az európai. A valóság az, hogy számos Európában csaknem ismeretlen kisváros, település már a 19. században is a kortárs és az egyetemes emberi kultúrát is nagyra értékelő szellemi központként működött. Elég itt a Massachusetts állambeli kisvárost, Concordot említeni, ahol olyan jelentős művészek, írók, költők, filozófusok dolgoztak, mint Ralph Waldo Emerson, Ellery Channing, Margaret Fuller, Bronson Alcott, Nathaniel és Julian Hawthorne, Daniel Chester French vagy Henry David Thoreau, és ahol az 1800-as évek elején az indiai Védák első angol fordítása készült. A százéves Newark Museum a huszadik század első évtizedeiben kezdte gyűjteni a modernista, köztük az absztrakt képeket, szobrokat. Az absztrakt művek (főleg a geometriai absztrakció irányzatába tartozók) gyűjtését azokban a periódusokban is folytatták, amikor az irányzat rövidebb-hosszabb időkre háttérbe szorult Észak-Amerikában. A múzeum Constructive Spirit: Abstract Art in South and North America, 1920s-50s című kiállítása az első alkalom az észak- és dél-amerikai absztrakt művészetek egymástól eltérő evolúciójának összehasonlítására. 70 argentin, brazil, uruguayi, venezuelai és észak-amerikai művész több mint 90 művét láthatjuk a kiállításon, festményeket, szobrokat, nyomatokat, fotókat, rajzokat és filmeket, közülük sok, a múzeum állandó gyűjteményében őrzött műtárgyat eddig nem láthatott a nagyközönség. A művészettörténeti leckének is minősíthető kiállítás észak-amerikai sztárjainak – Alexander Calder, Arshile Gorky, Ad Reinhardt – munkái mellett kevésbé ismert művészek, mint például John Ferren, Raymond Jonson, Alice Trumbull Mason, John McLaughlin, George L. K. Morris és Charmion von Wiegand művei is előkerültek a múzeum raktárából, most először megvásárlásuk óta. A dél-amerikai műveket más múzeumokból és gyűjteményekből kölcsönözték a kiállítás szervezői. Az egyik legfontosabb, legbefolyásosabb dél-amerikai művész az uruguayi Joaquín Torres-García, aki fiatal korának nagy részét – az európai modernizmust tanulmányozva – Franciaországban és Spanyolországban töltötte, hogy aztán megismertesse a dél-amerikai művészeket a párizsi és spanyol mesterek eredményei mellett az orosz konstruktivizmussal és a holland neo-plaszticizmussal is. A Lokomotív konstruktív házzal című képe 1934-ben, Montevideóba való hazaköltözése után röviddel született. A festmény primer színekkel megtöltött blokkjai akár egy városkép elemeinek is tekinthetők, de felidézik az indián őslakosok vizuális kultúráját is. Geraldo de Barros Mozgás ellenmozgás című, összekapcsolódó sokszögekből komponált munkája akár az űrkorszak emlékműve is lehetne, szemléletében, formai megoldásában sok hasonlóságot mutat az amerikai Ellsworth Kelly La Combe I című munkájával. Alfredo Hlito Kromatikus Ritmusok III című festménye egyértelműen Mondrian hatását mutatja. Ugyancsak Mondrian hatása jelenik meg az amerikai Charmion von Wiegand A nyugton maradás jele című festményén. John Ferren Párizsi absztrakt című képe a kubizmus eredményeit tükrözi, Raymond Jonson cím nélküli munkájával állítható párhuzamba. A modernizmus tudatosan törekedett az élet és művészet közötti határok megsemmisítésére. A mozgó szobrok megjelenése az idő dimenzióját hódította meg. Tanulságos Alexander (Sandy) Calder formailag Paul Klee festményeire emlékeztető mobiljainak és az argentin Gyula Kosice mozgó szobrainak összehasonlítása. Gyula Kosice 1924-ben, Fernando Fallik néven, Kassán született. Őt tekintik a latin-amerikai absztrakt és nonfiguratív művészet egyik legfontosabb úttörőjének. Ő használt a világon először neonokat és vizet műveiben. Leonardo da Vinci munkásságát tanulmányozva jutott el a mozgó szobrok készítéséig. A mindmáig igen aktív, szerteágazó érdeklődésű alkotó a fényművészet egyik megteremtőjének is tekinthető.

Newark Museum, Newark, New Jersey
2010. február 17 – május 23.

Advertisements
Comments
9 hozzászólás to “Az absztrakt”
  1. Laura Ludvig szerint:

    Szerintem először is érdemes lenne definiálni, mit hívunk absztrakt művészetnek – ugye a műhelytalin sem értettünk teljesen egyet a kérdésben.

    Másrészről nem tudok egyetérteni azzal – és nem is szeretnék :) – hogy a klasszikus művészek pusztán a valóság imitációjára törekedtek. Gergővel is beszélgettem már erről, és most is ugyanazt a példát hozom fel, mert szerintem elég jó kis példa a témában :). Ő Holbein, egy 15.századi festőművész, akit leginkább a klasszikus festők közé sorolnak, ugyanis a legtöbb képe korbeli nemesek portréja és egyéb életképek, amik abban az időben abszolút megszokottnak számítottak.

    Ugyanakkor itt van ez a képe, ami Krisztust ábrázolja, és sok szemlélőnél kiverte a biztosítékot, főleg vallási körökben. Nem mondanám, hogy a valóságot akarná utanozni, sőt… Most akkor hogy is van ez? Milyen művészi látásmóddal bírt ez a festő, aki a sok “realista” képe közé berakott egy ilyet??

    De ott van példának Goya is amúgy, a 18. századból. Az ő képeit hova soroljuk?

  2. Laura szerint:

    Szóval végülis nehéz eldönteni, mi számít a valóság másolásának, amikor maga a valóság is mindenkinek mást és mást jelent. Egy szürrealista kép alapja is lehet a valóság, és egy első pillantásra realistának tűnő kép is lehet a valóságtól elrugaszkodott.

    Mellesleg a valóság sem egy könnyen definiálható fogalom :).

  3. ladogabor szerint:

    Nem vagyok hozzáértő, de nekem első gondolatra a szuperrealista ugrott be a Jézusképről, és nem az absztrakt.
    Nekem meglehetősen jól imitálja a valóságot: szerintem valaki, akit felszögeznek egy keresztre és hagyják kivérezni pontosan így néz ki. Az utolsó részletig: zöld kezek és lábak, fennakadt szemek, stb.

    Nem kötekedésből, csak nem értem, hogy miért absztrakt, vagy akár csak elvonatkoztatott ez a kép.
    Még ha a kor szellemét nézzük sem értem, miért elvont, ugyanis egy kivéreztetett ember, akkor is így nézett ki.

  4. Laura szerint:

    Itt pont az a lényeg, hogy maga az ábrázolás jellege elvont, ha belegondolunk, milyen stílusban, milyen meghittséggel, isteni megközelíthetetlenséggel ábrázolták az akkori festők Jézust, a téma minden fennköltségét megragadva. Ez a kép viszont egy szimpla tetem, és pont azért, mert ennyire realisztikusan ábrázolja a holttestet, teljesen elüt a kor megszokott Krisztus-ábrázolásaitól.

    Mitől lesz absztrakt egy kép? Szerintem ennek a témának ilyetén ábrázolására sem lehet éppen mondani, hogy minden absztraktságot nélkülözne.

    Arra akartam – többek között – rámutatni ezzel a képpel, hogy a klasszikus művészek is tudtak olyat mutatni, ami talán első ránézésre realistának tűnik, a megszokottól való távolsága mégis megmutatkozik, bár nem olyan könnyen utolérhetően. Nem a formákban magukban, hanem valahol mögöttük.

  5. szigetimarta szerint:

    Fogalom

    Az ISO (International Organisation for Standardization) meghatározása szerint a fogalom gondolati egység, amelyet valamely dolgok megfigyelhető közös tulajdonsága alapján hozunk létre.

    A meghatározás körül az egészségügyi informatikai szakirodalomban is filozófiai viták zajlanak, aminek az a lényege, hogy a fogalmakat az objektív valóságban nem létező, tisztán az emberi gondolkodás által létrehozott dolgoknak tekintsük, vagy pedig a valóságban az embertől függetlenül is létező dolgoknak, amiket az emberi gondolkozás csupán felismer. A vita egészen addig nem jár gyakorlati következményekkel, amíg a fogalomalkotás során arra törekszünk, hogy a fogalmakat valóban objektív ismérvekre támaszkodva határozzuk meg.

    A félreértések elkerülése végett azonban javasolható, hogy amennyiben a kérdés objektív oldalát akarjuk hangsúlyozni, akkor a kategória kifejezést használjuk, fenntartva a fogalom szót azokra az esetekre, amikor a szubjektivitás hangsúlyossá válik.

    A fogalmakat a nyelvben rendesen azok a szavak, kifejezések jelölik, amelyek nem egyetlen individuális létezőre utalnak. Pl. a “fa”, “asztal”, “sarki róka”, vagy “bánat” kifejezések. A köznapi szóhasználat beszél elvont fogalom-ról, amin olyan fogalmakat szoktak érteni, amelyeknek a példányai nem fizikai értelemben megfigyelhető objektumok. A fenti felsorolásban ilyen fogalom a “bánat”. A szaknyelvben szintén használatos az absztrakt és konkrét fogalom kifejezés, de más értelemben. Az absztrakt fogalom olyan fogalmat jelöl, aminek egy konkrét fogalmi hierarchiában csak alárendelt fogalmai vannak, de nincsenek közvetlen példányai. Az “emlős állat” ilyen értelemben absztrakt fogalom, mert nincs olyan példánya az emlős állatoknak, amely ne lenne egyben példánya valamilyen kisebb rendszertani egységnek, pl. valamilyen fajnak. Ugyanebben a rendszerben a fajok, vagy még inkább a fajták konkrét fogalmak, mert ezek alatt nincsenek már kisebb fogalmi egységek, hanem csak egyes egyedek.

  6. szigetimarta szerint:

    Miközben beillesztettem a fogalom és egyben az absztrakt fogalom magyarázatát azon gondolkodtam amit olvasgattam. A dolgok nem csupán objektívek, hanem igencsak szubjektívek…. Vagyis minden amit tapasztalunk pont emiatt, hogy mi mint egyén tesszük ezt szubjektív. Vannak nagy társadalmi megegyezések amit objektív igazságnak tudnak be, és emiatt van egy etalon amitől el lehetne mozdulni. De nekem az a kép Krisztusról nem absztrakt, hanem csak nem a korszellemnek megfelelő az ábrázolás… vagyis nem is ezt mondanám, mert Holbein igencsak realista módon ábrázolta a csúnya embereket is, vagyis a “csúnya” Krisztus halál sem mond ellent az ő ábrázolási stílusának. Ha azt vesszük azok a festők akik idealizáltan festettek ebben a korban inkább minősíthetőek absztraktnak, ugyanis ők tértek el a valóságtól amikor megszépítették a portrén az embereket. Sőt, mivel ebben az időben főleg műteremben festettek a tanult mesterségbeli tudás alapján akkor is lehet ezt absztraktnak venni, hisz nem a látványt, hanem az agyban leképezett látványsémát jelenítették meg. Szóval, ez egy igen érdekes dolog. Én azt gondolom elfogadok szinte mindent a festészetben, és pont azt élvezem benne, hogy korlátlanok a határok… vagyis ahány festő annyiféle látásmód és ábrázolás. Azt az egyet ne fogadom el, ha valaki megelégszik a kevéssel, és nem adja bele a saját személyiségét, hanem olyat akar mint valaki más. Azzal úgy érzem be lennék csapva, Vagyis ha valaki az absztraktot választja, mert az ő gondolkodása olyan, akkor én elfogadom, és megpróbálom megérteni. Legfeljebb néha nem sikerül.

  7. Nagy Cecília szerint:

    Amikor megnéztem ezt a Jézus képet, nekem a naturalisták jutottak az eszembe, viszonyítva a kor általános “divatjához”. Ugyanakkor, jogosnak tartom, hogy realistának nevezzük ugyan ehhez a divathoz viszonyítva, mivel az akkori Jézus ábrázolásokról nekem egy az egyben az jön le, hogy nem az embert festették meg Jézus személyében, hanem a hallhatatlan lelket, ami a mostani felfogások szerint inkább lenne egy mai képen absztrakt, sőt…

    Egyébként amikor tanultam az érettségire művészettörit, és mutattak egy angyalról szóló festményt, az volt alatta hogy realista, akkor én megkettőztem. Mert innentől kezdve én úgy éreztem, hogy nem a képek témája, a kompozíció, a főszereplő, a jelenet a lényeg, vagyis nem a mondanivaló, hanem egyszerűen az ecsetkezelés és a színhasználat. Akkor megfestettek egy angyalt azt mondták rá, hogy realista, most megfestenek egyet, absztrakt… Szóval ha nekem azt mondanák hogy definiáljam az absztrakt jelentését, én ezt mondanám, legjobb tudásom szerint.

  8. szigetimarta szerint:

    “Holbein legjellemzőbb sajátossága festői realizmusa, emberismerete, s ezért arcképei sem idealizáltak: valóságos emberek, akiket legegyénibb tulajdonságaikkal ábrázol, s a körülöttük lévő tárgyakkal jelzi elfoglalt helyüket a világban.” (Wikipédia)
    Ezenközben a gótika átmenete zajlott a reneszánsz művészetbe, és éppen kezdett átértékelődni a vallás is. A gótika idején terjedt a katolikus vallás, a reneszánsz alatt pedig elindult a tudományok, felfedezések kora és a vallás mellett ez a fajta “érdekesség” is lekötötte az emberek figyelmét. Emiatt készülhettek kevésbé idealizált képek, és talán emiatt kaphatott Holbein realista kép is Krisztusról. És emiatt lehetne ezt absztraktnak nevezni, hisz nem a kor általános szabályait követte… de ez már annyira fura magyarázat nekem, pedig ha az absztraktot így definiáljuk akkor ideillik.
    Már eljutottunk az absztrakt ábrázolástól az absztrakt gondolkodásig, és a kettő igen gyakran nem fedi egymást…

  9. Laura Ludvig szerint:

    Én úgy gondolom, a művészet szemlélése, vagyis nézőként/olvasóként való élvezése inkább “befogadás”, mint “elfogadás”. Egy művésznek szerintem nem az a célja, hogy elfogadjuk, oké, ilyen is van, hanem hogy a lehető legtöbb embert megérintsék az alkotásai és nyomot hagyjanak bennük. Vagyis a hatás maradandó legyen.
    Őszintén szólva engem nem nagyon érdekelnek azok az alkotók, akiket valamiért nem tudok befogadni, és nem is értem őket – azoknak a képeit szeretem nézegetni, azoknak az írásait olvasni, akik azonnal magukkal ragadnak.
    A többi számomra érdektelen, így már nem is kell azzal törődnöm, hogy elfogadjam őket :).

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: