most olvasom…

Paulo Coelhotól a Zarándoklat című könyvét. Azért esett erre a választásom,mert az Alkimista című könyve nagyon tetszett,sok dolgot tanulhattam belőle,ezenkívül sokszor említett már zarándoklatokat más könyvében is, ilyen például a Szent Jakab zarándok útja,és én nagyon,de nagyon szeretnék egy ilyen zarándoklaton részt venni…..és mivel ennyire kíváncsivá tett a téma nem bírtam ki,hogy ne vegyem meg ezt a könyvét. Számomra ez a könyv érdekes,vannak benne hasznos dolgok, vannak olyan részek,amikor elkalandozik a gondolatom és nem emlékszem már mit is olvastam(ami azt jelenti,hogy szerintem még egyszer elfogom olvasni) és vannak benne olyan részek,amikkel nem tudok egyetérteni már túlzásnak tartom. Ha olvastatok már tőle könyvet,akkor tudjátok,hogy néha bele tud merülni spirituális dolgokba is,ami tőlem messze áll(nem ítélem el ezt a fajta gondolkodás módot,de nem tudom és nem is akarom sajátommá tenni). Néhol itt is megjelennek ehhez hasonló dolgok.Már csak azért is zavaró tud lenni nekem,mert képtelen vagyok valóságosnak hinni,azt amiben nem vagyok biztos hogy létezik…azt hiszem ezt most így nem tudom elmagyarázni,de ha valaki tud reagálni a monológomra,akkor utána lehet könnyebb lesz befejeznem….ami még fontos,hogy végig járta a Szent Jakab zarándok utat és annak az élményeit beszéli el.

Advertisements
Comments
10 hozzászólás to “most olvasom…”
  1. Laura Ludvig szerint:

    Miért nem akarod a sajátoddá tenni a spirituális gondolkodást? Mi taszít benne?

  2. szigetimarta szerint:

    Én is olvastam már ilyen témájú könyveket. Amit ajánlok az: Shirley Maclaine Camino – a lélek utazása. A rövid tartalma:Shirley MacLaine csaknem három évtizede kezdett merész vállalkozásába, hogy megossza olvasóival a világ spirituális értelmezése terén szerzett tapasztalatait. Mondanivalójának elevenségét és érdekességét bizonyítja, hogy sikerkönyvei – Találd meg önmagad, Játék az élet, Benső útjaimon – a mai napig számtalan olvasót vonzanak. Legújabb könyve, a Camino minden eddiginél különlegesebb. Egy utazás történetét mondja el: két névtelen, kézírásos levéllel kezdődött, melyek arra ösztönözték Shirley-t, hogy járja végig a Santiago de Compostela-i zarándokutat. A történelem során számtalan híres zarándok érkezett ide egész Európából. Ez egy ősi – és a hagyomány szerint varázslatos – zarándokút. Assisi Szent Ferenctől és Nagy Károlytól kezdve Ferdinánd királyon és Izabella királynőn át Dantéig és Chaucer-ig sokan vállalkoztak a csaknem 500 mérföldes út megtételére. Shirley számára a Camino nem csak szellemi, de fizikai kihívást is jelentett. Valóban rendkívüli teljesítmény egy hatvanas éveiben járó nő részéről, hogy napi húsz mérföldet gyalogolva harminc nap alatt teljesíti az erőt próbáló feladatot. Ám még ennél is meghökkentőbb a szellemben és lélekben megtett út, amely évezredekkel korábbra, elmúlt életeken át nyúlik vissza egészen az univerzum keletkezéséig. A rendkívüli intelligenciával, kíváncsisággal és melegséggel megáldott, s az önnön tapasztalati körén kívül eső emberek és helyek iránt kivételesen nyitott Shirley MacLaine írása az elme és a szív páratlan képességeit tükrözi. A Camino titokzatos energiája révén megmutatkozó felismerések mérlegelése és boncolgatása közepette végigjárja a Compostelába vezető utat, amely fokozatosan egyetemes úttá, a lélek utazásává alakul. Lélegzetelállító látomások és felismerések segítségével Shirley megérti a világegyetem jelentését, benne Atlantisz és Lemúria ősi civilizációjának titkait, bepillantást nyer az emberi genezisbe, a nemi különbségek és a szexualitás lényegébe, meglátja a magasabb szintű szeretet ösvényét.

  3. Nagy Cecília szerint:

    Én vallásosnak tartom magam, de eddig még nem igazán jöttem rá ezeknek a zarándok utaknak a lényegére. Mi jár a fejükben? Mi a célja ezeknek az utaknak? Szívesen venném, ha mondanátok 1-2 ilyen dolgot, amit ti vontatok le ezekből a könyvekből :D

  4. szigetimarta szerint:

    Ezek az utak a megtisztulásról szólnak. Amikor valakinek valami gondja van, illetve szeretne változtatni az életén akkor amúgy is végig kell gondolja az addigiakat és miután ezt tudatosan megteszi, ráébred a hibákra, a változtatni valókra. Ha ezt egy olyan környezetben teszi ami nem a megszokott, illetve ha ez a környezet még valamilyen különleges erővel is teli akkor ez könnyebben megy. Vannak a földön olyan helyek amiket az emberek kinéztek maguknak, mert a tapasztalat azt hozta, hogy ott különleges erőterek vannak amiket kineveztek különböző vallási szempontok szerint, pl ilyen stnonehenge. Itt könnyebben megy a megtisztulás, illetve ha ez egyfajta aszketikus út, akkor még jobban rá tud hangolódni a “megvilágosodásra” az illető. A zarándokút erről is szólhat. De manapság sokaknak inkább lejátszott rituálé, kevesen élik meg teljességében. Most nemrég volt kint ismerősöm Romániában, a pünkösdi zarándokúton ami már nagyon átalakult magyarság “reklámútjává”, pedig ez is inkább vallási kellene legyen, hisz nem véletlen hogy azt a helyet is kitapasztalták a régiek. Sajnos a világ átalakul. Én nem vagyok vallásos, csak érdekel a dolog nagyon, és elszomorít, hogy a hit és a vallásosság ennyire kezd elkülönülni. Más érdekrendszer övezi már.

  5. artofagi szerint:

    nem tartom jó dolognak,még ha van olyan is, hogy nem tűnik rossznak. azt hiszem így tudnám most megfogalmazni a kérdésedre a választ.de ha gondolod,ha találkozunk megpróbálom elmagyarázni részletsebben.

  6. Laura szerint:

    “elszomorít, hogy a hit és a vallásosság ennyire kezd elkülönülni” – ez így van, szerintem is… Bár az egyház véleményem szerint mindig is inkább saját intézményi érdekeit, illetve az egyházfők érdekeit nézte, mintsem a mezei hívőkét. És mivel a keresztény vallásban az egyháznak fontos szerepe van, ez az attitűd rányomja a bélyegét a hívők hozzáállására is, még ha nem is tudatosan.

    Többek között ezért nem is vagyok híve az egyetemes vallásoknak, ugyanis úgy gondolom, a jelenlegi vallások inkább a személyiség kiteljesedését, az életben való elkormányzását szolgálják, nem többek puszta önreflexiónál, és nem igazán érdekli őket a dolog lényege, maga a “transzcendencia”, vagyis Isten. A legtöbb embert csak addig foglalkoztatja, amíg valamiféle támaszra számíthat. Szóval elég énközpontú lett az egész, ezt pedig én nem hívnám vallásnak – tisztelet a kivételnek persze!

  7. Laura Ludvig szerint:

    Ági: mármint magát a spiritualitást nem tartod jó dolognak? Mi benne a rossz :)?

    Kár, hogy itt nem fejted ki, érdekelt volna…

  8. szigetimarta szerint:

    Ági válaszát valahogy én sem értem. Nem tudom mikor fogunk majd személyesen találkozni, de érdekelne a véleménye, véleményed.

  9. Matula szerint:

    Szia Ági!
    Ne haragudj, hogy itt írok. Tudnál adni egy e-mail címet ahol el tudlak érni?

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: