A fekete ország (18+)

Ági mutatott nekem minap egy videót, ami erősen elgondolkodtatott. Azóta beszélgettünk róla egy picit, mert igazából nem annyira az én műfajom, de ez most nagyon megtetszett. Előre szólok, hogy sokaknak megbotránkoztató lehet. Talán épp ez volt az, ami felkeltette az érdeklődésemet.

Egyszerű. 7 részes, hamar megnézhető, bár kicsit nehezen értelmezhető. Leírás szerint az egész koncepciója, lényege, idézem, ahogy nekem Ági idézte:
“A FEKETEország a Krétakör közös műve: komor, groteszk, szatirikus vízió a világról, amelyben élünk. Az előadás alapjául a rendező telefonjára érkezett SMS-ek szolgáltak, melyek 160 karakterben fogalmazzák meg a napi eseményeket. Ezek a hírek inspirálták a színészek által improvizált jeleneteket, zeneszámokat, melyekből nem hagyományos értelemben vett dráma, hanem egyfajta abszurd ünnepség, beavatási szertartás bontakozik ki.
Az előadást Budapesten felfokozott érdeklődés kísérte: a Millenáris Teátrumban 24 alkalommal zsúfolt házak előtt került bemutatásra, és beválogatták a 2005-ös Pécsi Országos Színházi Találkozó versenyprogramjába is, ahol a legjobb társulat különdíját kapta. Mióta a hollandiai Magyar Kulturális Évad keretében nagy sikerrel debütált, tucatnyi országban számos rangos fesztivál közönsége találkozhatott e rendhagyó ország-képpel.

Közel háromórányi extra anyag mutatja be az előadás létrejöttének körülményeit és a kort, amelyben született. Két werkfilm őrzi az előkészítő munka fázisait (Bódvarákóról és Monostorapátiból); egy kamera a színfalak mögött rögzítette az eseményeket, ebből született backstage-film; a hírek hátterét pedig egy-egy oknyomozó riport bontja ki. Az alternatív színházfilm angol, német és francia felirattal is követhető.”

Nos tehát adott egy film, ami alatt máris egy ilyen kommentárba ütköztem:
“Ennél rosszabb, elvontabb, undorítóbb filmet még életemben nem láttam. Ennek a filmnek, ha egyáltalán lehet annak nevezni, semmi köze az élethez. Ez egy nagy rakás …. Ezek után még csodálkoznak, hogy a művészmoziknak nem fizetik ki az állami támogatást? Ezek után még csodálkoznak, hogy senki nem néz magyar filmet mozikban? Ezt minek megnézni…. Csak romboló hatással van az emberekre….”

Persze, egyetértek. Természetesen nem támogatom a  céltalan vulgarizmust és szexualitást, ugyanúgy ahogy sosem támogattam a céltalan sportolást se, a semmiért való futást vagy lábemelgetést vagy guggolást… meg úgy egyáltalán azokat a dolgokat, amiknek nem látom a hasznát akár magamon, akár globálisan, persze nehéz eldönteni, hogy mikor melyik a nehezebb.

Nos amikor megnéztem az első részt a hétből valahogy elszomorodtam. És nem a megvalósításon. Gyerekként rengeteg mesecsatornát néztem. Nővéremmel gyakran veszekedtünk is emiatt, mert ő pedig a zenecsatornákért volt oda és sosem értettem, hogy miért kell TV-n hallgatni egy zenét, ha helyette izgalmas meséket is nézhetünk. Meg egyébként is miért éri meg nézni, ha óránként ismétlődnek ugyanazok a klipek. Persze néhány érvelő megjegyzésem meglehetősen elévült, miután én is több ezerszer láttam egy-egy részt bizonyos mesékből, de ez sosem zavart annyira. Utána változtak a koncepciók. És persze tudom, hogy nem véletlenül. Azok a csatornák, ahol a megszólított közönség, már elmúlt 10-11 éves, vagy talán kicsit még fiatalabb előszeretettel építették a reklámjaikat is vulgáris vagyis hát számomra sokszor egyáltalán nem vicces poénokra. Ilyen volt például, amikor a cartoon networkon egy 10 perces reklámot végigbüfögtek a szereplők, aztán ugyanez megjelent a mesékben is egyre többször. Egy idő után már nem volt fontos, hogy honnan kiből és milyen nyíláson át jönnek a hangok, csak (gondolom én) vicces volt hallani, ahogy jönnek. És én mindig el tudtam képzelni, ahogy éretlen fiúk röhögnek könnyesen a tv előtt, már azon, ha valaki esetleg kiejti a száján azt a szót, hogy kuki vagy fing.

Aztán újra változott minden. Pont tegnap sétálgattam Pesten és végül beültünk egy kávéra az egyik barátnőmmel az albérletébe. Az odafele úton a villamoson hallottam, amikor egy fiatal (talán 12-13) év körüli lány viccelődik két vele egyidős fiúval, különböző szexuális vicceket mesélve, és valamiért nekem úgy tűnt, hogy tényleg értik miről van szó és nem gyerekként, felnőttként nevetnek rajta. Ugyanígy tavaly Szegeden a 2-es buszon futottam bele 3 (ugyancsak 13 év körüli) iskoláslányba, akik a lábukat simogatva énekelték mellettem a “Szeresd a testem bébi” című számot, miközben a másik oldalamon ülő bácsi nyál csorgatva nézte őket.

Későn vagy korán érés? Tele vannak a közösségi honlapok, amiken minősítik azokat a fiatalokat, akik már korán elkezdenek foglalkozni a rájuk még annyira nem tartozó témákkal, esetleg már 12 évesen sminkelik magukat, vasalják a hajukat és próbálnak minél inkább hasonlítani a környezetükben élő idősebbekre, esetleg kortársaikra vagy csak igyekeznek lemásolni a különböző bulvár lapokban látottakat – és ugyanígy a fiúk is. Elgondolkodtató, hogy az ilyen szintű “korán érés” vajon mennyire építő jellegű és mennyire takar valós belső változásokat és, hogy milyen hatással van ez a valódi, de egyre inkább késleltetett érettségre.

Persze nekem is voltak olyan fázisaim a gyerekkoromban, amikor nevettem ezeken a vicceken, de én úgy érzem főleg azért, mert nagyobbnak tűntem tőle, ettől függetlenül nem éreztem magamat annak. Pont Andrissal sétáltunk hazafelé egyik nap, amikor mesélt egy viccet, a lényege nagyjából annyi volt, hogy egy apa oktatja a fiát, hogy hogyan is kell egy lánnyal bánni. Azt tanácsolja neki, hogy miután végeztek pörgesse meg az ágyon és mondja neki azt, hogy I love you. A fiú ezt meg is tette, mire a lány csak annyit kérdezett: most akkor fizetsz vagy nem? Nem értettem, hogy miért mondta el, mivel annyira nem találtam viccesnek, de aztán elmesélte, hogy ezt a viccet még én meséltem neki 5.-es koromban az iskola udvarán. Fogalmam sincs, hogy hol találtam vagy hol hallottam és minek meséltem ilyeneket másoknak, de az biztos, hogy nem értettem a lényegét, mivel Andris elmondása szerint, amikor rákérdezett, hogy mit jelent az “I love you” kifejezés, rávágtam, hogy valószínűleg azt, hogy még egyszer.

Természetes, hogy ez érdekli a gyerekeket és beszélgetnek róla, engem is érdekelt, hiszen valamilyen szinten minden ilyen téma tabunak számít közöttük és éppen ezért könnyen segíthet, hogy az ember felnőttebbnek érezze magát attól, hogy ő ilyeneket is ismer és ki mer mondani. Illetve valamilyen szinten, ugyanilyen elven segít közösségeket alkotni, ahova, ha az ember tartozni akar, elengedhetetlen, hogy ne foglalkozzon ilyen témákkal már egészen fiatalon. Bár lássuk be annak, hogy egy 12 éves lány egy osztálytársának erotikus vicceket mesél nem sok értelme van…Viszont az utóbbi időben egyre többször találkozom vele újra, felnőtteknek írt mesékben, színdarabokban, filmekben is. Amiben talán több logikát lehet találni, de ezzel párhuzamosan pedig érzem azt is, hogy az emberek egyre kevésbé tudják értékelni és élvezni akár az irodalmi, akár a nyelvtani szójátékokat, ahogy nem tudnak egy általános helyzetkomikumba se beleilleszkedni úgy, hogy nevetni tudjanak rajta. Az pedig néha kifejezetten idegesítő tud lenni vagy legalábbis illúzióromboló, amikor egy színházi előadáson, az öngyilkosjelölt színész, dühében káromkodva összeroskad, mire a nézőtér több mint a fele kuncogni kezd.

És akkor itt van ez a film/színdarab, ami tele van mindennel, de már olyan túlsúlyban és ömlesztve, hogy – bár tudom, hogy így is vannak olyanok, akik infantilisen röhögve nézik végig -, azért mégis van egy groteszk jellege, ami képes undort kiváltani az emberekből. (Nem úgy mint a mai (rajz)film sorozatok, amik talán szintén paródiaként jelennek meg, de nehéz elvonatkoztatni tőlük, mivel részben a sokszor irreális szereplőikkel mégiscsak egy képzeletbeli, nem létező esetleg metaforikus világot ábrázolnak.)

Félreértés ne essék, humorra szükségünk van. Hiszen minden kultúrának szerves része. De azért figyelni kell arra, hogy a humor ne menjen a kultúra rovására. Hogy megpróbáljunk megőrizni egy picit emelkedettebb és kifinomultabb (talán egy kicsit nemzetibb és nem teljesen amerikai) humort saját magunkban is.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: