Bemutatkozunk

Ferencz Mónika

1991-ben születtem Budapesten, viszont születésemtől kezdve Gödön élek. Olyan 12-13 évesen kezdett el érdekelni a művészet. Lírikusként kezdtem, kötött formákhoz ragaszkodva az akkor foglalkoztató gondolatok megformálását. Később egyre prózaibbak lettek a verseim, elkezdtem feszegetni a határaimat és nem csak éreztetni, de láttatni is akartam a műveimben, és mivel ez kinőtte verses kereteit, elkezdtem novellákat írni. Talán a művészet vezetett el a művészethez, bár én kicsit mindig úgy éreztem, hogy az igazi művészet talált rám és nem fordítva, amikor komolyabban elkezdtem az irodalommal foglalkozni. Először a klasszikusokkal később pedig kortárs írókkal és költőkkel. Mindez pedig mára már teljesen átalakította a gondolkodásmódomat és a világszemléletemet. Verseim kötetlenebbek lettek, viszont a mai napig próbálom megtalálni a tökéletes módját annak, hogy a klasszikus és a modern művészetet ötvözzem.
A műveimet nemrég óta és elég óvatosan publikálom. Az első publikációm eredménye egy irodalmi pályázaton szerzett első hely vers kategóriában és ötödik hely próza kategóriában a napraforgó oldal Küldetésem van témájú irodalmi pályázatán. Kisebb verses kötetekben és antológiákban jelent meg egy-egy versem, legutoljára a Napkút kiadó 2011-es márciusi számában jelent meg egy rövid haibunom, ami ugyan csak egy pályázatra íródott.

Pár éve kezdtem el komolyabban foglalkozni a filozófiával és a pszichológiával. Szeretném megérteni azt, ami körülvesz, a világ kisebb-nagyobb mozgatórugóit, ami sokszor az emberektől függően sokszor tőlük függetlenül történnek. Az életemet talán éppen ezért mindig egy regényként láttam, ami nem mindig izgalmas, viszont sok szereplő elfér benne és mindegyik ad ennek a regénynek valami pluszt. Ezeket a „pluszokat” amiket másoktól, a művészetekből vagy a világtól kapok igyekszem lejegyezni és megmutatni másoknak a műveimben.

Győrik Ágnes

’90-ben, egy naplementés, tavaszi napon születtem. Ez volt az egyetlen csendes és nyugodt pillanat az életemben. Ezután elég hamar megérezhettem az élet valós ízét. Nem tartom hátrányomnak a kemény tapasztalatokat, inkább igyekszem hasznomra fordítani.
Egy ideig írással foglalkoztam, leginkább novellákkal. Újságokban is megjelent pár írásom, és egy antológiában is kapott helyet művem. Jelenleg képi grafikával foglalkozom, de mindenre nyitott vagyok, ami művészettel kapcsolatos. Számomra fontos, hogy egy alkotás elgondolkoztasson, értéket adjon. Nagy kedvencem Örkény István egypercesei és Antoine de Saint- Exupérytől a Kis herceg. Amit mindennél előbbre tartok, az az őszinteség és az elhatározás, ami mellett kitart az ember. Az én döntésem a művészetre esett és most ennek igyekszem is eleget tenni, amiben nagy segítségemre és támogatásomra van Isten.

Ludvig Laura:

Pécsett születtem 1979 egyik szeles októberi napján, jelenleg pedig Budapesten lakom a párom, néhány szobanövény és a festményeim társaságában. A művészettel gyerekkorom óta szemezek, mindennapjaim részévé azonban csak az utóbbi két évben vált. Végzettségem egyáltalán nem kötődik semmilyen művészeti ághoz, környezetmérnöki diplomám van, ennek ellenére azonnal rabul ejtett az olajfestészet, amint az első ecsetvonásaimat láttam a vásznon visszaköszönni. Nem sokkal később az ólomüvegezés művészetével is megismerkedtem, majd megnyitottam üvegműhelyemet, melyben saját tervezésű ólomüveg képeken dolgozom. Jelenleg ez a két művészeti ág áll versenyben a kegyeimért :).
Szívesen időzöm a színek és formák világában, és ha lehet, igyekszem jó mélyre ásni. Leginkább a szürrealizmus és az impresszionizmus vonz, azok a kifejezési formák, melyek tudatunk mélyebb rétegeiből törnek utat maguknak, ezeket találom igazán izgalmasnak.

Nagy Cecília:

Mint fotós elsősorban a szociális témájú dolgok érdekelnek, de szívesen foglalkozok benyomásokkal, makrózással, a természettel. Nincs kialakult stílusom. Egyenlőre azt próbálom feltérképezni, hogy mi az ami tetszik, ami megfog és gondolkodásra bír. Tulajdonképpen ez is célom azzal, hogy közétek tartozom: Gondolkodni olyan dolgokról amikkel esetleg nem találkozom máshol.
A 19. életévemet taposom és egyre jobban az az érzésem, hogy minél idősebb leszek, annál jobb lesz az élet. Igyekszem valóban pozitív lenni, megragadni a dolgokat a maguk egyszerűségében és olyanra formálni ami nekem megfelel.
Nyitott vagyok az új dolgokra és szerintem gyors a megértésükben.

Hódmezővásárhelyen lakom, de elég sokat utazok, legalábbis a környezetemhez képest. :) Reményeim szerint Budapesten fogok tovább tanulni, majd elválik.
Szeretem a frissességet, a spontán dolgokat de a nagyon elvont gondolatokkal is barátságot kötöttem.
Animékkel, mangákkal is foglalkozom, miközben Poe-t és Ady-t lapozgatok, kedvelem a könnyű, komolytalan bestsellereket, meg a fullasztó lelkizős drámákat. Úgy gondolom ennél nem tudom jobban leírni a bennem lévő ellentéteket. Pályázgatok mindenféle témában, eddig sikereseket értem el, remélem eztán sem fogok lejjebb adni magamból.

Kedvenc “muzsikusom” aki nagyban befolyásol az Johnny Hollow és bandája. Nektek is ajánlom figyelmetekbe, én nála jobbat nem ismerek aki zenébe foglalná az emberi félelmeket, lelkünk sötétségét, a vágyainkat és a következményeket.

silex:

Budapesten születtem, 1981-ben. Zenélni először 10 éves koromban – nem túl lelkesen -, majd kisebb megszakítás után 15 évesen kezdtem. Eleinte főként gitároztam, majd egyszercsak villámcsapásszerűen rájöttem, hogy a basszusgitár az igazi szerelmem. Az évek során elég sok zenekarban megfordultam, elég sok műfajban játszottam (punk, metal, funk, ír népzene, elektonikus vonalak, stb.). Ezalatt lassan kialakult, mit is akarok én csinálni. Persze ezt nehéz pontosan körülírni, de annyi biztos hogy alapvetően a könnyűzene eszközeivel próbálok valami izgalmasabbat, érdekesebbet alkotni.

Jelenleg két állandó zenekarral dolgozom: a Hozzávalók nélkül instrumentális, improvizatív, kicsit pszichedelikus kísérletezés két basszusgitárral, fuvolával (http://www.facebook.com/hozzavaloknelkul). A másik a Diszkrét báj, itt valamivel hagyományosabb felállással akusztikus ethno-altert próbálunk összerakni (www.diszkretbaj.hu).

Ezen felül persze állandó jelleggel dolgozom egyéb ötleteimen, most például Varró Dániel verseinek zenésítésén. Eddigi alkotásaim vállalható része a silexproject.hu oldalon található.

Szádovszky András

Kétévesen írtam (égész pontosan diktáltam) az első versemet, és bár családi körben nagy sikert arattam vele, ezután hosszú időre visszavonultam. Általános iskola negyedik osztályban regényírással próbálkoztam, de 1-2 fejezetnél nem jutottam tovább. Ezen iskolai tanulmányaim végéhez közeledve belefogtam újabb regények megírásába, de sajnos ezek sem értek meg sokkal szebb kort (a világról alkotott képem rendkívül gyorsan változott, így amit egy nap leírtam, egy hónappal később már egyáltalán nem tetszett). Írtam néhány verset ekkoriban, és még néhányat középiskolai éveim alatt, de komolyabban csak végzős középiskolás korom óta foglalkozom a dologgal – nem olyan rég, két éve -, és mostanra kezdem úgy érezni, van már olyan írásom, amit a világ elé tárhatok. Azóta egyébként folyamatosan írok, néhány hónapja gyakorlatilag nap mint nap. Időnként rövidprózákat és novellákat is papírra vetek. Az előbbit nehéz behatárolni. Pillanatokat, benyomásokat, az agyamon sercegve átsuhanó gondolatokat írok le, de ezek egyáltalán nem novellák, nem is esszék, mindenesetre prózák és rövidek.

Ugyancsak középiskolában kezdtem gitározni, és ugyancsak negyediktől kezdtem komolyan venni a dolgot. (tiszavirág életű általános iskolai hegedűművész-karrieremről és annak tragikus végéről itt nem ejtenék – több – szót). A gitározás nagyon fontos részét képezi az életemnek. Rengeteg időt töltök gyakorlással, igyekszem tökéletesíteni, fejleszteni a tudásomat, és persze dalokat írok, így a versekből néha dalszövegek lesznek, dalszövegötletekből pedig néha versek. Óriási szerencsének érzem, hogy a fenti kettőt (költészet, zene) olyan szépen össze lehet egyeztetni.

Szigeti Márta:

1967 május 22-én születtem, Veszprémben, majd a családom ideköltözött Gyálra, és iskoláimat már itt végeztem el. Az általános után művészeti középiskolába jártam, a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában végeztem kerámia szakon. Ezután rögtön nem folytattam a tanulmányaimat intézményes keretben, hanem képzőművész táborokba jártam, majd én is szervezője lettem egynek. Régóta tagja vagyok a Mártélyi Képzőművészeti Szabadiskolának, öt éve korrigáló tanárként is veszek részt a táborban. A Gyáli képzőművészek Egyesületének művészeti vezetője, majd elnöke voltam, de erről lemondtam, mert tanulni kezdtem és az időmbe a kettő nem fért bele egyszerre.
Amikor megszűnt a kerámia műhely ahol dolgoztam tanári munkába kezdtem, ez 14 éve volt. Elkezdtem ismét tanulni, és az ELTE pedagógia szakos bölcsész és pedagógia szakos tanári szakán végeztem 2005-ben. Ezután tavaly elkezdtem a szegedi egyetem képi ábrázolás alapszakát, és idén felvettem a festő szakirányt is.
Általános iskolában tanítok rajzot, technikát és médiaismeretet. Eléggé beleástam magam a tehetséggondozásba, sok diákom kerül be művészeti középiskolákba, van aki már rajztanárként dolgozik, és van volt diákom a képzőművészeti egyetemen is.
Először főleg akvarelltechnikával festettem, emiatt hívtak sok képzőművésztáborba, majd elkezdtem olajjal, és a tanulmányaim miatt belefogtam a temperatechnika megtanulásába is. Kezdetben főleg tájképeket festettem, érdekelt a mikrovilág, majd egyre többet foglalkoztatott az emberek megjelenítése, még most is ezzel foglalkozom.
Képeimet a kepafalon.hu oldalra tettem fel, illetve facebook-os oldalamon is vannak az újabbak közül, de ezek főleg az iskolai feladatok. Tavaly ősszel meghívott Fülöp Miklós a kepafalon.hu oldal vezetője egy kiállításra, ahol 10 festő képei voltak közösen megjelenítve, számomra eddig ez volt a legpublikusabb kiállítási lehetőség, de egyéni és csoportos kiállításokon már több helyen az országban szerepeltem.

Szilágyi Zoé:

Szilágyi-Zoltán Éva, “Zoé” vagyok, underground képzőművész. Budapesten születtem, 12 éves koromban kerültem ki- szüleim által- külföldre, Németországban nőttem fel. 1991/2 óta élek újra Magyarországon, jelenleg Veszprém külterületén.
Kiskorom óta rajzolok/festek. Autodidakta vagyok, stílusom az outsider art. Képeimben személyes élményeket jelenítek meg, tabutémákat dolgozok fel vagy épp társadalmat kritizálok nem éppen finomkodva. Ugyanakkor szeretek állatokat is festeni, vagy kísérteties titokzatos dolgokat, jelenéseket- újabban absztraktokat is.
Saját kinézetem is egyedi, tetoválások, testékszerek, egyedi öltözékek ,frizurák: ámde nem feltűnősködésből. Nem szeretek feltűnni, ez inkább afféle “titkos kód” az erre vevő hasonló beállítottságúaknak /kishazánkban nem sok van!/ de elsősorban önmagamnak. Külföldön ez már teljesen természetes csak itthon “téma”.
Foglalkozom újrahasznosítással is (recycling-art) szeretek mindent kidekorálni, színessé s egyedivé tenni magam körül: legyen az falfelület, ruhadarab, talált tárgy,saját kerítés…stb.
Nem élek nagy társadalmi életet, inkább itthon csendben alkotgatok, alkohol , cigi és egyéb “szerek” nélkül.
Az alternatív zenék inspirálnak. Szeretem a szubkultúrákat ,underground stílusokat.
Számomra az alkotás: mesemondás, naplóírás, önkifejezés, terápia öngyilkosság ellen, mágia – továbbá érzések, indulatok levezetése képekben.

Vöő Gergő:

1990-ben Budapesten születtem, s jelenleg is itt élek. Magánéletem hajóját a homályos találgatások tengeré bíznám, ezért inkább csak az írásról beszélek.

Nem feltétlenül nevezném magam írónak, helyette azt szoktam mondani, történeteket találok ki. Kedvelem; a krimi, science-fiction, horror, fantasy, filozófiai és misztikus írásokat, de volt már példa arra is, hogy romantikával foglalkoztam. Azonban nem szeretném a szövegeimet besorolni semmilyen kategóriába (úgyis megteszik helyettem a nagyokosok), mivel pont a műfaji határokat igyekszem leküzdeni, reménykedve, hogy sikerül valami újat és egyedit alkotnom. Kézjegyemnek érzem; a szürrealista környezetet; a dialógusorientáltságot, a bizarr elemeket, a mély mondanivalót és a megdöbbentő befejezéseket.

Egy interjú alkalmával a beszélgetőpartnerem azt mondta; ő úgy gondolja, azért kezdtem el írni, mert nem éreztem elég izgalmasnak az életemet. És valóban. Igaza volt. Azért írok, mert a valóságot unalmasnak találtam.

Ajánlom magam mindenkinek, aki szereti a szabad gondolkodást!

Comments
6 hozzászólás to “Bemutatkozunk”
  1. Nagy Cecília szerint:

    Gergő, megadtam a blogod címét az irodalom tanárnőmnek, és megkértem hogy terjessze azok közt akiket esetleg érdekelnek az ilyen jellegű művek. Igaz, hogy oda járok négy éve, de mindenkit nem ismerek :D Remélem nő a blogod látogatási mutatója. :)

  2. voogergo szerint:

    Oh, nagyon szépen köszönöm! Én is remélem, hogy nő majd. :)

  3. ladogabor szerint:

    sziasztok!
    feliratkoztam
    meg regisztráltam
    meg hozzáadtatok (lsd fórum)

    hogy tudok bejegyzést ejteni?

    Gábor

  4. Nagy Cecília szerint:

    Laura majd meghív társ-szerkesztőnek és akkor bele tudsz nyúlni a dolgokba. Ha van kérdésed, akkor nyugodtan írj a belső fórumba, holnap szerintem egész nap gép előtt fogok lenni, szóval igyekszem segíteni, ha tudok. :D

  5. ladogabor szerint:

    Ja köszi, csak azt hittem hogy valamit rosszul csinálok.
    de akkor minden jól megy, csak várnom kéne.

    köszi szépen!

  6. Laura Ludvig szerint:

    Igen :)… most hívtalak meg szerkesztőnek, úgyhogy elvileg már tudsz szerkesztgetni.
    Megkérhetnélek, hogy előtte nézd meg a fórumon, hogyan szoktunk posztokat feltölteni? Épp tegnap írtam oda, úgyhogy friss a téma.

    Köszi!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: