Versszínház

Nem tudom ti hogy vagytok a versekkel,de én nagyon szeretem őket. Jó őket olvasni,megérteni a legjobb,főleg ha sikerül általuk jobban megismerni a költőt. Vannak számomra olyanok,akiket nem tudtam megszeretni az évek során,ilyen Petőfi. Nem a versei miatt,hanem egy bizonyos magam által kialakított kép miatt. Ezt az ellenszenvet egy színművész tudta bennem megváltoztatni,még pedig azért mert … olvasásának folytatása

A szükség dogmát bont

Több száz év eltelt már azóta, mióta az avantgárd és az előfutárjai megbolygatták a művészetet az új izmusaikkal. Mégis sokan állnak értetlenül egy egy rímtelen vers vagy minimalista festmény előtt és kelletlenül vesznek kezükbe egy posztmodern regényt. Mintha a művészeti dogma mélyen a vérünkbe ivódva diktláná, hogy mi a helyes mi nem, mi a művészi … olvasásának folytatása

Tisztogatás az érettségin

Ma reggel botlottam bele ebbe a cikkbe és eléggé felkavart. A lényege, hogy politikai (jobbos) erkölcsi nézetek szerint ki akarják szorítani az oda nem illő elemeket a tantárgyakból. Az alap elképzelés, hogy minden tantárgyat cenzúra alá vessenek, ami nem kíméli többek közt az irodalmat, matematikát, történelmet, de még a testnevelést se. Kiszorításra, törlésre kerülnének azok … olvasásának folytatása

Poe – A műalkotás filozófiája

Mivel mostanában sokat beszéltünk Edgar Allan Poe-ról, továbbá mivel a MÚV tagok szeretnek bekukucskálni más művészek műhelyébe, gondoltam megmutatom nektek ezt az esszét. Amolyan írástechnikai elemzés, melyben Poe elmondja, hogyan írta meg a “a Holló” c. művét. Akinek van ideje rá, és érdekli az ilyesmi, olvassa el mindenképp! A műalkotás filozófiája Charles Dickensnek egy jegyzete … olvasásának folytatása

A messzi fény

Egy messzi fény ma is felém csak árnyékot vet, minthogy én, e múltban tengő, bús, merengő, hús és csonttalan vérző- érző, csonka lélek nem ma élek. Nem ma, nem itt, a pillanatban, hova lábam vitt, nem én akartam, én csak halkan elkapartam lelkem földjében földi lelkem, s elmerengtem, és a lelkem messze szállt, de nyugtot … olvasásának folytatása

Nem várok senkire

Nem várok senkire Minden éjjel hazafelé Üres vonaton utazom én. Üvegcserép lifeg a lámpa helyén, Kevés a levegő, és kevés a fény. De hát minek is akarnék lámpát? Amit így látok, bőven elég. Feltépett ülések, letört karfák, Koszos padlón szétszórt szemét. Langyosan maró, keserű szaggal A vonaton belül is jár már a szél S az … olvasásának folytatása

Warfear

Atomfelhők gyűlnek a gyönyörű égen, A Nap vérrel mázolja a mennyboltot, Burjánzanak a gázolajjal locsolt növények, S én csak értetlenkedve kérdezem, Hová lettek a csillagok? Háborognak a toxikus óceánok, Mert mélyükön hordópopuláció zajong, Az eső lyukat éget a fákon, S én csak értetlenkedve kérdezem, Hová lettek az évszakok? Az emberek benzint isznak, Szűrőn át lélegzenek, … olvasásának folytatása