A messzi fény

Egy messzi fény ma is felém csak árnyékot vet, minthogy én, e múltban tengő, bús, merengő, hús és csonttalan vérző- érző, csonka lélek nem ma élek. Nem ma, nem itt, a pillanatban, hova lábam vitt, nem én akartam, én csak halkan elkapartam lelkem földjében földi lelkem, s elmerengtem, és a lelkem messze szállt, de nyugtot … olvasásának folytatása

Nem várok senkire

Nem várok senkire Minden éjjel hazafelé Üres vonaton utazom én. Üvegcserép lifeg a lámpa helyén, Kevés a levegő, és kevés a fény. De hát minek is akarnék lámpát? Amit így látok, bőven elég. Feltépett ülések, letört karfák, Koszos padlón szétszórt szemét. Langyosan maró, keserű szaggal A vonaton belül is jár már a szél S az … olvasásának folytatása