A messzi fény

Egy messzi fény ma is felém csak árnyékot vet, minthogy én, e múltban tengő, bús, merengő, hús és csonttalan vérző- érző, csonka lélek nem ma élek. Nem ma, nem itt, a pillanatban, hova lábam vitt, nem én akartam, én csak halkan elkapartam lelkem földjében földi lelkem, s elmerengtem, és a lelkem messze szállt, de nyugtot … olvasásának folytatása

Nem várok senkire

Nem várok senkire Minden éjjel hazafelé Üres vonaton utazom én. Üvegcserép lifeg a lámpa helyén, Kevés a levegő, és kevés a fény. De hát minek is akarnék lámpát? Amit így látok, bőven elég. Feltépett ülések, letört karfák, Koszos padlón szétszórt szemét. Langyosan maró, keserű szaggal A vonaton belül is jár már a szél S az … olvasásának folytatása

Warfear

Atomfelhők gyűlnek a gyönyörű égen, A Nap vérrel mázolja a mennyboltot, Burjánzanak a gázolajjal locsolt növények, S én csak értetlenkedve kérdezem, Hová lettek a csillagok? Háborognak a toxikus óceánok, Mert mélyükön hordópopuláció zajong, Az eső lyukat éget a fákon, S én csak értetlenkedve kérdezem, Hová lettek az évszakok? Az emberek benzint isznak, Szűrőn át lélegzenek, … olvasásának folytatása

Egy kis reklám: Farkas Nóri verse és versfordítása

Hadd ajánljak nektek egy verset, ami teljesen levett a lábamról. A szerző Farkas Nóri, aki a jövőben talán csatlakozik hozzánk – én már találkoztam vele, de a döntést mindig közösen hozzuk, szóval meg kell várni, amíg mindenki rábólint :)… De akárhogy is lesz, ezt a kis szösszenetet megosztom veletek is, mivel imádom az abszurd verseket … olvasásának folytatása

Jazz

  Aprócska lények acélkék hada Lusta gyertyalángként lebeg tova Fémbordáik közt mélyen, valahol Két kis óramű halkan zakatol Egy mindig késik, egy mindig siet Az édes az enyém, a keserű tied Köröttük selymes fényű tiszta levegő Hűs hanghullámok hátán remegő Vékony fonalakként szövik át meg át A végtelen tér e homályos zugát Érchang-karcot az üvegre … olvasásának folytatása

Vers – mindenkinek :)

  Az MMA-ról Engedjék meg, kedves Olvasók, hogy megosszak itt egy történetet, mely kellőképp furcsa, mi több, groteszkbe hajló. Nos tehát. Az eset kultúrkörünkben, a vén Budán esett, elszenvedője K. Zs. nyugalmazott levélkihordó. Személyét illetően érjük be ennyivel, hisz az úr szemérmét tisztelni kell, másrészt nem is egy érdekes figura, sőt, mondhatni, egész jelentéktelen. Akárcsak … olvasásának folytatása

Egy vers

Bizonyítandó a művészetek átjárhatóságát, íme egy lírai mű a színek és formák megszállottjától :). Szerenád A Hétfő hűlt helyén harmonikaszó, halk halcuppogás hallik, havas háztetők hajlanak a horizontra. Hét hórusz hegycsúcsra hág. Hova-hova? Hunyorog a Holdhölgy. A Kedd karamellaízű. Kerek kalácsok, kandiscukorkák kergetőznek, kalapkarimákon kiflihéj. Két kislány közelít. Kopott kabátjukat kabócakacagás karcolja kékre. Szerda – szép … olvasásának folytatása